Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 180 — Három kicsiny domborműre esek szemem, s mennél tovább vizsgálám, annál jobban csodáltam Edwards angol szobrász apró remekeit. Az első alá ez vanirva: „Vigasztalás" és az szerzetest ábrázol, ki elszenderedve nyugszik, de jobb keze pongyolán fekszik a testén heverő nagy foliánt nyitott lapjain. Lebegve jő feléje egy kellemes tekintetű angyal, maga ez az ártatlanság, s nyitott jobb tenyerét mint egy varázstükröt tartván a nyugvó fölébe, leeresztett baljában liliomszálat hord. Magyarázatul Milton e verse van idézve: „Egy ünnepélyes visió dolgokat mond nekünk, milyeneket semmi testi fül nem hallhat." Másik mű a Reményt ábrázolja, egy fájdalom s örömteljes tekintetű szép nőben, ki leírhatatlan vágygyal néz fel a távol mennybe, mert a művész itt nem földi, de a vallásos remény gondolatát akarta megtestesíteni. Harmadiknak czime ez: „Önismeret." E mű egy szelid görög ifjat állit élőnkbe, szemközt egy tar homlokú, homéri szakállas, redős tógába öltözött öreggel, ki baljával az ifjú jobbját fogja, jobbjával a mögletben (Hintergrund) látszó bölcs mellszobrára komoly ünnepiességgel mutat, mely mint oltár áll ott, ez aláirattal: 6AAHÜ. (Thales) és fölötte a falon e felirat olvasható : „rNQOI ZEATTON." (Ismerd tenmagadat), figyelmeztetvén az ifjat a delphii oraculum e legfőbb parancsára, melynek szerzője a bölcs Thales volt. A művész magyarázatul még e szép mondatot idézte: „Legnagyobb tudomány bölcsnek lenni, és az a legbölcsebb, ki legjobb."