Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 176 — szabad térek, tele mivelt zöld gyeppel s terebélyes lombozatú fákkal, kellőleg megtisztítják a levegőt, melyet három millió ember folytonos lélegzése perczenkint némileg megmérgez. Aztán e szabad erdei látvány, mely a gyárak és szobák fojtott és lélekölő légkörében dolgozóknak és családaiknak alkalmat nyújt a természet frisseségéből, szépségéből és kimeríthetetlen jóságából olykor valamit láthatni, érezhetni, azt eszközli, hogy épen tartja meg elméjöket ép testben. Mig tehát London parkjai együtt nőnek a várossal, nőhet ez bizvást, az óriásnak nem fog hiányozni sem a lég, sem a napfény, sem a tér. E gondolatok nyomán kedves hazám fővárosa BudaPest jut eszembe. Es kérdem magamtól: vannak-e kik a még fiatal város egykori jövendőjéről s akkori alakjáról gondoskodnak? Avagy fejlődése a puszta véletlenre bizatik? Ha növekedésének alapjául bizonyos elv és terv nem szolgál, kétséget nem szenved, hogy lehet belőle igen nagy város, de az egészből a szépség, a combinált kényelem, az egészségi tekintet hiányozni fognak, melyeknek pedig minden eszközeit birjuk, ha tudunk előre számitani. De erre szükséges, hogy az illetők ismerjék és tanulmányozzák Európa különböző városainak, különösen Londonnak oly csodálatos és okosan vezetett fejlődését. Különben Pesttel azon helyzetbe jutunk, melyben most Páris van, hol napjainkban a jelen nemzedék javításokra már 150 milliót költött el, és még annyit fog elkölteni, hogy a tervetlen növekedésnek árnyékoldalait, a múltnak hibáit nem helyrehozza teljesen, mivel ez lehetetlen, hanem azokat csak némileg enyhítse. Hiában, ugy egyes családokra, mint városokra s mint országokra egyképen illik ama példabeszéd: Ki mint vetett: ugy fog aratni.