Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

TII. London, május 11—17. 1862. Hogy teljesen rendben volna a kiállítás, azt nem mondhatom, de igen azt, hogy csaknem rendben van. A franczia, osztrák, török, és némely más osztályzatok megszűntek alaktalan pondrókhoz hasonlítani, melyek az átváltozás nehéz kínjában szenvednek, most már ezekből a csinos szép lepke csaknem egészen kibútt, még egy utolsó erőlködés, és előttünk fog állani a negédes állatnympha. Igaz, az angol igazgató-bizottmány is sietteté a véget, kihirdetvén már pár nap előtt, hogy lesznek vagy nem lesznek a ládák kipakolva, 17-kén túl mind ki fognak a palotából vettetni. A látogatók száma e héten naponként 7—15,000 közt ingadozott, a szerint a mint szép vagy esős idő volt, azonban többnyire esett. A bérleti jegybirtokosok száma a fizetőkét csaknem mindig meghaladta; ennek oka a magas belépti-ár (5 shilling), melyet a közönség annál kevésbbé vala hajlandó megadni, mivel jól tudja, hogy a kiállítás elrendezése nincsen befejezve. Holnapután, azaz 19-kén kezdődik a 2% shillinges belépti-ár, s e körülményhez járulván a palota elrendezésének nagy előhaladása e héten, nem kétlem, hogy a látogatók száma 5%-al fog szaporodni. Es ez fontos az alapítókra nézve, mivel az egész nem a kormány műve, e roppant vállalat semmi egyéb, mint egy csinos üzletke, s kiadván rá 4,500,000 forintot, két annyit akarnak bevenni, — de a mi haszon aztán belőle marad, ez egy uj nagyszerű gondolat kivitelére fog fordíttatni.