Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 1(58 — belga, német, olasz, spanyol, görög, svéd, orosz munkások, kik fúrnak, faragnak, gyalulnak, szögeznek, kalapácsolnak, mázolnak, tisztogatnak, kipakolnak, rakosgatnak és kénytelenek levén angolokat is segédeimül venni, sőt angol katonákat is, ha aztán beszélni akarnak, s egymásnak valamit megmagyarázni, nem értik egymást, miből lárma, nevetés, félreértés, néha veszekedés, s mindenféle comicus jelenetek keletkeznek. Szóval, e ponton, ez épületben most összehalmozva van a világ minden nyelve, a világ minden terméke, de a világ minden zavara is. De meg kell jegyeznem, a munkában van a zavar, az elmékben nincs, — a dologgal járó zajon kivül az épületben béke és csend uralkodik. Mondhatni, ez ünnepély felett általános s országos az öröm és megelégedés. Benne valósággal osztozik mindenki, nagy és kicsiny, nő és férfi, gazdag és szegény. Es ennek psychologiai, sőt politikai oka van. Hol, mint Francziaországban az individuum nem fejtheti ki önmagát minden irányban szabadon, mivel azt a státus mintegy elnyeli, s mindent a státus, kormány vagy hatóság tervez és hajt is végre: ott a nép ilyen ünnepélyeknél, mint puszta néző, némi egykedvűséggel jelen meg, legfölebb nemzeti hiúságára van az hatással. Itt ellenben a nép maga teremtvén az eszmét, maga adván hozzá a munkát és pénzt, minden szépet és nagyot saját művének tekint, szereti mint saját szülöttét, s méltán kevély reá. Ez öntevékenységben keresendő Anglia nagyságának titka, semmi másban nem. Egy sikerült vállalat újakra ád neki erőt s ösztönt, ezeknek szemlélete önbizalmat, büszkeséget, sőt valóságos szenvedélyt költ benne, mely a lelkesedésig megy. Sok népeknél érzés szüli a 11*