Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)
— 164 — nagy tetteket, itt tettek ébresztői és szülői a hazafiúi és philantropiai erényeknek. De ha e nap minden angolnak csakugyan örömnapja volt is, van Angliában egy sziv, mely az emlékezet hű bánatánál fogva e napon még mélyebb gyászba borult. Ez Victoria Anglia királynéja, ki a hiv nők és jó anyák közt is fejedelemné lenne. Természetes, hogy épen szeretett férje, —- a kiállitás alapitója, — fő dicsőségének napján, ő a legszomorúbb. A sziv bánatán a koronák minden varázsai sem segitenek. Utam ki a palotából szobraik mellett vezetett el. Albert herczegé ugy áll ott mint Vrené áll Szent Pál templomában, s alá is ugyanazon epitaphot lehetne vésni: Quaeris monumentum ? circumspice. (Emlékét keresed? Nézz körül.) n. London, május 4—10. 1862. A palota belső elrendezése bizony lassan halad, kivéve az angol és olasz osztályt. Nem mintha naponként sokan és sokat nem dolgoznának, de mivel sok van hátra, tenni való. Nemde rendkívül különös dolog, hogy az épitészek e roppant épületet, melynél nagyobb Európában nincs, alig egy év alatt, a kitűzött napra, mondhatni perczrc elkészítették, és ime a franczia gyámok, kinek egy láda bronzot, — ez osztrák kalmár, kinek egy láda falpapirt, — e porosz mester, kinek egy láda szappant és gyergyát kellé csak bizonyos időre felküldeni s felállítani, — ezek késtek el. Tökéletesen ez esetre illik Aesop meséje a