Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 139 — Ha minden faj saját nyelvét fogja használni, mint bizonyosan fogja vagy szükségből, vagy utógondolatos számításból, ez maga minden további tanácskozást tökéletesen lehetlenné tesz. Pedig az előszámlált nevek csak az anyanyelveket, és nem a dialectusokat képviselik. De ha már e nyelvbeli nehézség legyőzhetlen, ez még nem minden, a tanács heterogén eredetű tagjai közt számtalan kérdésben a legélesb ellentétek mutatkoznának, melyek százados múltban, a jog s szabadság egymástól lényegesen eltérő fogalmaiban, s különböző , sőt néha ellenkező erkölcsökben, szokásokban, faji jellemekben s egy hosszú, néhol ezeréves történet alapjaiban mélyen gyökereznek. Egy következménye minden esetre lenne azon találkozásnak, melyet a birodalmi tanács termében különbféle népeknek a kormány maga rendezendctt. Ez kedves lenne-e neki? nem tudom. T. i. mind azon szláv fajtöredékek, melyek most távolság, államhatárok, s más népek által elválasztva, egymástól tökéletesen elszigetelve élnek, érintkezésbe hozatva, mi hamar kölcsönös szövetséget kötnének. Ha aztán kivált az ausztriai ős tartományokban a szláv elem uralkodó lesz, és ha az összes birodalomban magának kész alapot találna izgatásaira az orosz panszlavismus, — az osztrák kormányférfiak ne vádoljanak másokat. E mű tisztán az övék lesz. Kétséget nem szenved, miként a szlávok, a nagyszerű terv biztosítása végett, frigyökbe a magyarokat is meghívnák. S tegyük fel, hogy elfogadják: nem fog-e e 22 milliónyi tömeg eldöntőleg uralkodni a birodalombeli hét milló németségen? Első esetben, ha t. i. a szlávok egymás közt szövetkeznek, a tusa hosszú lehet,