Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 140 — de nem kétséges, e második esetben gyors és biztos lesz, s az osztrák ministereknek marad fel csak azon dicsőség, hogy német főben fogamzott meg azon intézet gondolata, mely Ausztriában a német elem elnyomásával végződnék. Képzelhető még szövetség a szlávok és németek közt. De erre néhány észrevételem van. Kérdem: lehető-e, már eszmében, frigy e két faj között? A történetben legalább nincs rá példa. Aztán: hol számra nézve oly egyenetlen két fél szövetkezik, a gyöngébb rész lehet ott mentt örökös félelemtől? Sőt bizonyos, mikép a szlávok oly föltételeket teendenének, melyeket a németek veszedelmök nélkül el nem fogadhatnának. Követelnék ők Ausztriából Cseh- és Morvaországot, Galicziát, Carynthiát, Carnioliát, az Illyriai részeket, — Magyarországból Horvát- és Slavoniaországokat, a Bánátot, hazánk északi tót vidékeit. Csekélység az, mi ekkép maradna, mind a németnek, mind a többi fajoknak, mint megannyi egymástól elkülönzött szigetkék fognának úszni, a szláv tengerben, és ha irtózatos harcz után a 15 milliónyi nem-szláv s német faj legyőzetnék, — a német, mely társa volt harczban a szlávnak, diadala után örökös szolgája fogna lenni. Külföldi politikusok zavarosan irnak össze sok mindent a birodalmi tanácsról, de mindenik tisztán belátja, mikép ez alkalom lesz a különbféle fajok közt szövetségeket előidézni. Sőt ez okból tesznek nekünk magyaroknak szemrehányást, hogy abba belépni nem sietünk; hiszen, mondják, ha bele lépünk, például a szlávokkal egyesülve, az összes birodalmon fogunk uralkodhatni, mig most csak Magyarországra, következőleg egy másodrendű szerepre vagyunk szorítva. E tanácsban sok igaz