Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 126 — rencsétlen alkalmazására. Sok elv, s ilyen az általános szavazat, ilyen a nemzetiség elve, hasonló némely heroikus orvosszerhez, okosan adva élet van benne, de tudatlanul adva halál. S kérdem magamtól: mi birhatta Kossuthot a nemzetiségi eszmét ily romboló adagban s modorban javasolni ? őt, ki 1848-ban Pozsonyban, az újvidéki küldöttségnek e kevély és borzasztóan következménydus választ adta: én Magyarországban több népfajt ismerek, de nemzetet csak egyet? őt, ki Törökországban a román számtizötteknek (kik közül némely azóta már miniszteri tárczát bírt) a confoederationális tervet szárazon, nyersen visszautasitá, bár ők Buda-Pestet akkor állandó székhelyül elfogadták? Akkor lehetett volna bezzeg egyezkedni velők, most késő; sorsuk javult, mienk sülyedt. Mi birhatta mind erre őt, ki még az 1852-ben a Daily Newsben tőle megjelent alkotmány-javaslatban is az 1848-ki álláspontnál alig-alig akart kissé odább menni? Ez semmi más mint kétségbeesés, a „va banque" politikája, mely ihletét mellékes czélokból merítvén, dics- és boszuvágyon, szóval indulaton alapszik és nem hideg számításon. A mily hihetetlen átugrást tőn ő, az exclusiv magyarból válván azzá, ki e programmot irá, melyben hónát a nemzetiségi eszmének martalékul veti, ép oly szélsőségekben jár ő elvtelen compasztalán politikájának természeténél fogva, a polgári eszméket illetőleg is. Egy időben Ledru Rollinnal és Mazzinival republikánus kiáltványokat ir alá, másban az olygarcha Cavourral és autocrata Napóleonnal jár, Garibaldit ellenezve. Hasonló a tudatlan hajóshoz, ki nem értvén a hajó vezetését, nem oda megy hová akar,