Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 114 — juk meg, a ki napjában többször láthatná a beteget. Mi is észrevettük, hogy az öreg ur lázasb szinben volt reggel, mint előbbi estve, de ő azon körülményből, hogy éjjel egy pár órát alhatott, azt következtette, hogy jobban van. Kérdésemre: ugy-e aludtál az éjjel? azt felelte: nem csak aludtam, hanem sokkal jobban is vagyok. Ez nap föl is kelt, s mi a kiugtoni orvost illette, megegyezett abban, hogy az eljöjjön és őt megvizsgálja, de orvosságot, ugy mondá, nem fog bevenni tőle, mig Dr. Blumberg neki magának nem ir és absolválja az irántai kötelességtől. Ily megegyezéssel elhívtuk az angol orvost még reggel, s akkor még azt mondta, hogy ő sem látja a bajt gyógyithatlannak. Noha igy a beteg nem volt javulásban, mégis senki sem sejtette közel halálát, — oly annyira, hogy a Lady az nap Londonba ment, s én ki következő napon,- 16-án, vissza szándékoztam Londonba, csak azért Ígértem szerdáig, 17-ig, ott maradni, mert az nap a Lady vissza volt jövendő. A nap folytában azonban az öreg háromszor ájult el, először reggel a vizelésnél, a mikor megijedtünk, hogy vége lesz, de magához jött, — aztán déltájban ebédé után kisebb mértékben, — harmadszor estve felé, én magam lévén vele a szobában s hátát karjaimban tartván, hogy reám támaszkodva vizelhessen, egyszerre meredten reám dőlt, s én megijedtem, hogy meghal azon perczben, de bejövén a nurse, az ágyba segítettük, — magához tért szegény, de azon percztől fogva az ágyból nem kelt föl soha többé. Megjegyzem még, hogy e napon délután hosszú és értelmes levelet dictált Czecznek Dr. Blumberghez. Estve az angol orvos azt jelenté ki, hogy ő nem mer többé semmi orvosságot adni, s hogy azt födözte föl, hogy a betegnek szívbetegsége is van.