Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 100 — Aztán ülj házad tornáczába, ha hűvös van rakj tüzet, nézd mint lesz semmivé néhány perez alatt a cser, századok növendéke, — és emlékezzél! Bolondság a világ küzdelme. A napot nap, az évet a tized, századokat az ezeredek elborítják, — nem a világ emelkedik a halmazzal, a sírdomb. Nem tudom, lantod meg van-e még, ha igen, kapj húrjai közé, de ne keresd a bánatos hangokat, hálátlan dolog az embereket elérzékenyiteni, mulattasd őket. Hazudik, ki azt mondja, a világ a siralom völgye, nem az biz az, egy szoros, melyen át kell törni, és nem tudja az ember—mi vidékre bukkan ki. De épen ebben van az érdekes. Néha aztán emlékezzél meg a számüzettekró'l, nem mivel hazafiak, hanem mivel barátaid. Balgák ha szomorkodnak; nevetjük ha a paraszt legény sirva válik el falujától, nem fontosb, ha mások hazájuktól válnak meg, -— az ember hazája vagy a föld vagy az ég, de nem az a rög, melyre épen kilépett anyja méhéből. Imádd Anacreont, ne a keresztfát. Egy vidám nap többet ér száz holdvilágos éj ábrándjainál. Légy a világ vigasztalója, örömadója; ki az embereket megsirattatja az megérdemli, hogy minden könnycsepp lelkére mint egy örökös tűzcsepp essék. Bár ismernéd jobban, mint otthon lehetséges, kelet költőit. Azoknak műveikben tükrözik vissza a világ híven. Minket elrontott a keresztyén vallás, őket a természet szemlélete megmenti. Mikor jut e levélke hozzád, nem tudom, hanem bármikor, üdvez légy te és kedves családod. Ne essél kétségbe soha, ne is reményi) soha, ez az én tanácsom, mert ez az én hitem. Lásd én nem csodálnám, ha az