Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

III. Könyv. Az ország lakosai

50 51. §. A magyar nemesség kezdete. A nemesség eredete egykorú magával nemzetünkkel. Mert eleink, míglen közös fejedelem nélkül szövetségben él­tek, mást a katonai állapoton kívül alig ismertekés a vajdák vagy vezéreken kívül semmi más örökös nemesség eszméjé­vel nem bírtak, a mint az első szerződés Ill-ik pontja ta­nusitja. a) Ezen vajdák vagy vezéreknek ennek alapján azután is kiváló állás jutott. a) Bevezetés IV. alatt. Egyébb osztályok, rendek 52. §. A monarchiái állapot azonban már többet kívánt. Tud­juk ugyan is, hogy a mint eleink ősi hazájokból megindul­tak, a névtelen jegyző szerint elhatározták: „hogy a mit közös erővel együtt szerzendenek, abból közülök senki ki­zárva ne legyen." tehát azt, mit így együtt szerzettek, meg­osztották, és az ilykép szerzett javakat az akkori Európában annyira divatozott hűbéri rendszerhez hasonlólag, bizonyos szolgálatok, főleg katonáskodás feltétele alatt szétdar abolták, az ezek birtokosain kivül azonban valóságos szolgák is lé­teztek. a) Azok, kik sem teljesen szolgai, sem teljesen szabad ál­lással nem bírtak és a nekik adott földnek csak haszonvevői voltak és pedig bizonyos feltételek alatt, alkották az úgy­nevezett „conditionariusokat" parasztokat; ezeknek száma már a vezérek alatt tetemes volt, a mint sz. István különb­féle alapító oklevelei tanúsítják; egyszersmind azt is, hogy ezek nem mind sz. István idejében keletkeztek, a) a) Perger János: A magyar és hazája régente. Pest 1831­XVIII. Fejez. 53. §. Országnagyok, lovagi rend (equestris ordo) és főpapok, Az országnagyok, most ország zászlósai vagy köz­zászlósok, régente a hét fővezér nemzetségéből származtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom