Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

II. Könyv. A magyar király

31 Íjainknál szakadatlan sora, a jelentőség, melyet ahhoz magok a királyok és a nemzet is már régi időkben kötöttek, mert a koronázás mintegy a fölség teljességét jelentette; és ez egyike a lényeges ősi szokásoknak, melynek megtartását a törvények mindannyiszor, valahányszor a j ó, m e gerősitett ősi szokásokat követni rendelék , hallgatólag is befoglaltak. Tanusitja ezt Károly király az esztergáim érseknek adott kiváltságában, hol a koronázásról régi szokáskint emlékszik, midőn azt mondja : megtartván a szokott szertartást, melyet elődeink rendeltek, léptünk kormányzati székünkre." a) b) a) III. Innoc. pápa levele 1209. Pray. Hierar. P. I. p. 113. b) 1572. V. art. 1. §. 3. 26. §. Alaptörvényeink és a koronázási hitlevél világosan megrendeli. Az 1687. évi 2-ik t. cz., mely egyszersmind az örökösödési rendet szabályozza, már világosan kimondja, hogy a magyar királyi szék örököse, előre bocsátván a királyi biztositó oklevelet, és arra az esküt letévén, az elődök által megszabott és követett módon, országgyülésileg, benn az országban, törvényesen megkoronáztassék. Ugyanezt rendelik az ezután következett koronázási hitlevelek; ugy szinte az 1723. 1. §. 4. az örökösödést megállapitó törvény • vagyis a Sanctio Pragm at i ca. 27. §. Legújabb és a koronázás határidejét is megalapító törvény. Az 1791. 2. és 1792. 2. törvényczikkek szinte múlhatlanúl meghagyják a koronázást, sőt még a határidejét is kimondják: ti. hat hónap alatt az előbbi király halálától számítva.