Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

II. Könyv. A magyar király

30 mindig kizárják. Ha pedig az egész ausztriai háznak mind férfi mind nő tagjai kihalnának, akkor a szabad királyvá­lasztási jog az ország rendéire visszaszáll. Innét követke­zik, hogy a kit ezen örökösödési rend szerint a királyi szék illet, azt az előd király kihalta után azonnal a korona is, és az országlati jog a törvényes feltételek mellett megilleti. II- or. A keresztény katholica vallás az uralkodóban a főfeltételek egyike. III- or. Magyarország és kapcsolt részeinek, mindazok­nak, melyek a magyar szent korona alá tartoznak, az Ausztria örökös tartományaivali szoros Összeköte­tése az uralkodó Habsburg-Lotharingiai családban és oszthatlansága megállapíttatik, de az országnak a többi birodalmi tartományoktóli függet­lensége is fentartatik, a mint ugyanez a törvények által világosan kiköttetett, a) a) 1723. 1. 2. 3. 1687. 2. 3. 1715. 2. 3. Jegyzet. E fejezetben mondottakra nézve tüzetesen vonat­kozik Gr. Cziráky Antal e czimü munkája : Disquisitio Historica de modo consequendi summum Impérium in Hung. Budae 1820. II. FEJEZET. A magyar királyok koronázásáról. 25. §. A koronázás. A magyarok, vezéreik alatti időben fővezéröket, feje­delmöket más harczias népek szokása szerint paizsra, pán­czélra ültetve felemelték. — Ezt követte aztán a koroná­zási szertartás, mely sz. István idejével egykorú, a ki is felvévén a királyi czimet nagy számú rendek jelenlétében, Hartvik és több irók, s oklevelek tanusitása, és az egyhangú hagyomány szerint, megkoronáztatott. Hogy ez időtől fogva a koronázás a magyaroknál lé­nyeges kellékké vált, bár erre nézve mindjárt szt. Istvántól vagy közel utána törvényt nem idézhetünk, mind a mellett méltán állithatjuk; mert tanusitja ezt a koronázásnak kirá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom