Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

II. Könyv. A magyar király

29 szerint, az első szülöttségi*e, képviseleti renddel, m egállap itat ott, és az ország oszthatlansága is kimondatott. a) 1572. IV. 1572. V. 1618. Dip. inaug. 1622. 1625. 3. 1638. I. §. 1. 1655. IV. 1659. I. b) 1687. 2. 3. 23. §. III. Károly; a Sanctio Pragniatica. A Habsburg-háznak csupán fiágra szorított örökösö az 1722-i szentesitvénynek, melyet III. Károly egyéb birtokaira is kiterjesztett, és melyet „Sanctio Pragmaticának"a) nevezett, az ország rendéi által lett elfogadása következtében mindkét nemre kiterjesztetett, akként, hogy előbb III. Károly lemenő örökösei, azután I. József utódai, és ezeknek kihalása után I. Leopold ivadéka és azoknak törvényes római katholica vallású mindkét nembeli ausztriai főherczegei örökösedjenek, az ő fölsége III. Károly által egyéb birtokaira nézve már megalapított elsőszülöttségi rendben, és e szerint azokra a birodalom oszthatlanúl, Magyarországgal és részeivel, valamint kapcsolt tartományaival együtt, mint örökösödési jogon, átszálljon. b) a) A Sanctio Pragmatica egész terjedelmében honi törvénykönyvünkben nem jelenkezik; csak hivatkozások vannak annak főpontjaira az örökösödési rendet, és a monarchia oszthatlanságát ugyanazon uralkodó fő alatt illetőleg. b) 1723. 2. 24. §. A jelen öröklési rend. A fennebb előadottak nyomán tehát Magyarországban. s I-ör. Az örökösödési rend vegyes ág-örökösödési (linealis mixtus) mely szerint a korona a nőket, és azok törvényes lemenő örököseit is, de csak a férfi ág kihalása után illeti, és ekkor hasonlóul elsőszülöttségi rend, vagyis ágörökösödési elv szerint, melynélfogva az elhunyt uralkodó egyenes örökösei a távolabb ági atyafiakat