Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

Tartalom

8 a magánjogon felül a magyar közjogra is kiváló figyelmet fordított; és bár e munkát az 1514-ki országgyűlés számos törvénytudók által megvizsgáltatta, jóvá is hagyta, a király (II. Ulászló) is megerősítette, de az erősítő oklevél sem pecsétet, sem kihirdetést nem nyert; a mint ezt maga Verbőczy müvének az olvasóhoz intézett előszavában elmondja ; így munkája írott törvényi erőre nem emeltetvén, azt az enyészettől megóvandó, 1517-ben Bécsben kinyomatta, csak hamar el is terjedt, és a bennefoglalt magán- és közjogi elvek, mint szokásiak, további szokás és folytonos gyakorlat által a legutóbbi időkig kötelező erővel birtak a) a) Bővebb ismertetését adja Frank „közigazság törvénye Magyarhonban" Budán 1845.1. kötet 35 és köv. §§-ban. XII. D. Statútumok és a privilégiumok Az országos törvények sorába jönnek a statútumok vagyis helyhatósági szabályok, a mennyiben azok királyi jóváhagyást nyertek; ilyenek a kapcsolt részekéi, megyékéi, kiváltságos kerületek, káptalanok és szabad királyi városokéi. Oklevelek, alapítólevelek, kiváltságok szinte a mennyiben közjogi érdemnek, méltán a kútfők közé soroztatnak. XIII. E. Szerződések, kötések. A közszerződések, kötések, melyek az uralkodói örökösödésekre nézve benn, vagy idegen uralkodókkal köttettek , concordatumok a római pápákkal; az ország peres határai feletti kötések, kereskedelmi szerződések, különféle egyezmények, melyeket Magyarország régente a velenczei köztársasággal, Lengyelhonnal, a török portával, Ausztria,