Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

Tartalom

4 résen megállapított monarchiái országalkat — kellőleglsorlátolva, a kir. adománynak, atörvénybozásbani részvétnek és a fejedelem, valamint az államszerkezet sértetlenségének alapvonalai az utóbbi törvényekbe is áthatottak, a mint a törvények és kir. végzemények tanusitják; és hogy a magyar nemzet már Árpád idejétől kezdve sz. Istvánig bizonyos országalkattal valóban birt, onnét is bizonyos, mivel különben nem lehet képzelni, miként tartotta volna fel magát folytonos foglalások és hóditások közt majd egy századon túl Európa közepén, bizonyos törvények és országlati rendszer nélkül; és maga szent István is felvéve mint első a királyi méltóságot, elődeinek alkotmányos intézményeit, melyek a nemzet szokásai által mint fennlevok jelenkeztek, korának igényeihez idomított egyházi, országlati és honvédelmi törvény ékkel,a nemességet és az ország egyébb.llakosait nagyobb szabadságokkal csak gyarapította; bár minden törvényeit nem ismerjük, de fel kell tennünk, hogy azokon felül, melyeket a törvénytárból ismerünk, még több másokat is hozott, mert aző általa adott szabadságra az utóbb keletkezett kir. decretumokban előforduló hivatkozások azt tanusiiják; végre az ország szabadságait szent Istvántól származtatni nemzetünknél hagyományos hitté vált. V. A magyar közjog elvei vagy saját-, vagy közönségesek. A magyar közjog elvei vagy saját kútfőiből, vagy a közönségesekből vagy is olyanokból, melyekből más nemzetek közjoga is meríthet, származtatnak. Saját kútfők: az alaptörvények, ünnepélyes kötések, szerződések melyek a fejedelem és a nemzet,— vagy más államok, népek és azok fejedelmei közt köttettek;