Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

V. Könyv. Az ország kormányzása

164 160. §. A magyar kir. helytartó-tanács. Ennek Őseredetére a szent István idejében fenállott, u. n. „Regalis Senatus" mutat, a) mely előkelő férfiakból állott, és a királyt követte; ha pedig hosszabb időre távol volt, a kir. helyettes a minden rendből melléje rendelt férfiakkal látta el a kormányzás ügyeit. Ez aztán I. Mátyás alatt az országgyűlés hozzájáraltával törvénybe is átment b) és itt fekszik a helytartó-tanácsnak első nyoma. Az imént említett helytartó-tanács csak a király távol léte idejére állittatván fel, a valóságos királyi tanács a király mellett állandóan fen volt, c) még végre a mohácsi ütközetben ez utóbbik a királlyal együtt elveszvén, Ferdinánd pedig az országon kivül lakván, a helytartóság felállítása sürgettetett d) és hasonló kormányszék csakugyan fel is állíttatott, melynek elnöke előbb a helytartó utóbb azonban a király nevében a nádor lett. E tanácsnak eleve fényes tekintélye I. Leopold alatt hanyatlásnak indult, e) de Károly király alatt törvényes és állandó tekintélyt nyert, f) minél fogva a király a végrehajtó hatalmat politikai ügyekben rendesen ez által gyakorolta. A magyar kir. helytartó-tanács tehát egyenesen O Felségétől függő legfőbb politikai kormányszék Magyarországban, g) Felterjesztéseit a cancellaria utján közvetlen O Felségéhez intézi, onnét a határozatot vagy Decretum, vagy Rescriptum által nyeri. (159. §.) Hatásköre kiterjed minden egyházi és világi hatóságokra az országban és kapcsolt részeiben, h) egyház- és vármegyékre , szabad kir. városokra, szabad kerületekre és a Fiumei kormányszékre. A tudományos és egyébb közintézetekre, káptalanokra és szerzetekre; ezektől veszi a jelentéseket, mikre intéz vényeit bocsátja; fennmaradván azonban a vármegyék törvényes tekintélye, mint alább látni fogjuk.