Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
I. Általános rész
60 dolgot addig a maga épségében hagyva. — A jobbágyok és zsellérek gyermekei szabadon költözhettek elbocsátó levél nélkül ís, ugy a liázatlan zsellérek is, de csak kötelezettségeik lerovása után. (1836 : 4. 1. 6. §§. 1791: 35., 1836 : 4. 15. §§.) II. A földes úri hatóságot illetőleg. 1) A földes úr jobbágyainak törvényes birája volt nem csak peres polgári ügyekben, hanem kisebb vétségekben is, különösen, a melyek az úrbéri szolgálatból származtak. E biróságot gyakorolta az u. n. polgári úri széken, hol maga vagy megbízottja elnökölt és egy pár táblabirón kivül a törvényes bizonyság is jelen volt. Bűnügyekben pedig a földes úr csak akkor ítélhetett, ha pallos jogi (jus gladii) kiváltsággal birt. (III. 25. 26. 1791: 35. 2. §§. 1715 : 48.) — 2) Jobbágyát ugyan azon megyében egy helyről máshová elvihette, de csak úgy, ha a távozó helyébe más adózót ültetett, vagy ha valamelyik jobbágyát szolgálatra maga mellé vette. (1723 : 62.) 3) Megszökött vagy erővel elfoglalt jobbágyát visszakövetelhette, közhelyen el is fogathatta (1715: 101., 1726 : 60. 12. §.) Ellenben, ha ellenség berontása, vagy más inség miatt a jobbágyok elszéledtek, midőn visszatértek, azokat befogadni tartozott, ha még az elhagyott telkeken más adózók nem ültek, vagy 32 év el nem mult. (1723 : 18.) 4) A jobbágyközségekre nézve. Ezek a birót és esküdteket esztendőnkint magok választhatták az ujabb törvény szerint (1836 : 9.) a szokás szerint, vagy t. i. minden lakos, vagy pedig csak a birtokos gazdák, de bírónak a földes úr hármat kijelölhetett, közbirtokosságokban pedig, ha ezek 3 nap alatt meg nem egyezhettek, a szolgabíró tette a kijelölést. — Jegyzőt a földes úr helybenhagyása mellett a község szabadon fogadott, ellenkezés esetében a megyei gyűlés intézkedett. — Ha nem vala bizonyos, hogy a házi gazdálkodás hasznosabb, a földes úr a község javainak árverés utján bérbeadatását elrendelhette, és eszközölhette tisztje ellenőrködése alatt, és ha maga a földes úr akart bérlő lenni, akkor megyei tiszt jelenléte kívántatott. Befolyt a földes úr az adó kivetésébe ís, de nem annak beszedésébe. Adósságot a község á földes uraság tudta nélkül nem tehetett, sőt a költségvetést az uraság vizsgálhatta, és helybenhagyhatta, mit ha egy hónap alatt nem teljesített, e jog a szolgabírót illette. — Tartozott az uraság az évi számadásokat megvizsgálni; és félév elmulta után a megye az uraság költségére a megvizsgáltatást elrendelhette. Végre a földes úr vizsgálta az árvaszámadásokat is. Egyébiránt a jobbágyokon lévén a közterhek nagyobb része, az ország java tekintetéből ők mind a király, mind a főkormányszékek, és megyei hatóságok oltalma alá voltak helyezve. (1836: 1. 5. §. Urb. III. 11. §.) így tiszti ügyészi kereset alá esett azon földes úr, ki a jobbágyot letartóztatta, elbocsátó vagy lítlevél nélkül befogadta, az első esetben az alispán, a másodikban a megyei törvényszék előtt, 200 frt büntetés végett. 1836: 4. 4. — Az úri hatalom megszüntetéséről alább 165. 166. §§. A jobbágyok változó sorsáról Frank: 74. §. Jegyzet. Szokás tankönyveinkben a szolgákat is megemlíteni, mint olyanokat, kik uruk hatalma alatt állnak; ez házi fegyelmi tekintetben bár igen szük értelemben máig is fen van; a földes uri hatalom alatt tágabb mértékben fen volt, legtágabb azonban a régi időkben, a
