Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
I. Általános rész
59 50. §. Az Urbáriumok, (úrbérek) azokat megelőző és követő törve'nyek. A földesúr és jobbágy közti viszonyoknak II. Ulászló és I. Ferdinánd királyaink törvényei által megkezdett szabályozását folytatták az u. n. Urbáriumok. Legelső volt a Tótországra szóló 1737-ről, mely utóbb Mária Therezia által 1756-ban változtatva megállapittatott. Ezt követte a magyarországi, melyet a királynő előbb országgyűlésen is sürgetett, de mivel ott elő nem vétetett, az országgyűlés után munkába vétette és elkészíttetvén, 1767-ben kihirdettette, és következő években királyi biztosok által végre is hajtatta. 1780-ban külön urbért nyert a temesi bánság, vagy is Krassó, Temes- és Torontálmegyék, mely a magyartól sokban különbözik, és Horvátország. Ezen egyoldalulag behozott urbéreket országgyűléseink 1791-től kezdve 1830-ig mindenkor óvással egyik országgyűléstől a másikig ideiglenes erővel meghagyták, míglen az 183V6. országgyűlés azokat munkába vévén, tetemesen megváltoztatta, az 18-10-ki bővítette, részint módosította, miglen végre az 1848-ki országgyűlés a földesúr és jobbágy közti köteléket végkép megszűntette a). a) L. alább 154. és köv. §§. — Az 1848-at megelőző jogállapot a j o b faág y o k személye tekintetében következő volt: I. Ha a jobbágy földes ura földjéről elköltözni akart, tartozott ebbeli szándékát a földes úrnak sept. 1. napja előtt a helybeli elöljárók jelenlétében kijelenteni, tartozásait mind az uraság, mind a község irányában előbb leróni, egyéb hitelezőit pedig legalább kezességgel biztosítani. — Földes urától elbocsátó, az alispántól, vagy az illető szolgabirótól (ingyen) útlevelet nyert; ha az uraság megtagadta, az alispánhoz járulhatott, a ki meghallgatván a földes urat, és a megtagadásnak törvényes okát nem látván, ő maga adott bizonyítványt, melylyel a jobbágy szabadon mehetett. Az alispán azonban erről a legközelebbi közgyűlésre jelentést tenni tartozott; ha pedig a földes úr a jobbágyot még azután is letartóztatta, az alispáni bíróság a feleket kihallgatta, de a jobbágy elbocsátását kára és költsége megtérítése mellett rövid uton végrehajtá, szükség esetében még karhatalommal is; de azt csak a közgyűlés rendelhette el. Ezen felül a letartóztató tiszti kereset alá esett, és 200 frt büntetést fizetett, melynek fele a megye házi pénztárába, fele pedig a letartóztatott jobbágynak jutott. Ugy szintén 200 frt büntetésbe marasztaltatott a megyei házi pénztár részére az is, a ki idegen jobbágyot a földes úr vagy alispán elbocsátó levele nélkül befogadott. — Az elköltözés határideje Sz. Gergely napjára volt kitűzve ; a költöző minden ingóságait elvibette, azonban a telkek és ahhoz járó földeknek haszonvételét, és abba tett beruházásait törvényes uton eladhatta. — A tetemes költözések eltávoztátása és ekként az adó alapjának megóvása tekintetéből a hatóságnak meghagyatott, hogy ily esetben vizsgálatot tegyen, az okokat kinyomozza, és ha lehet, illendően elhárítsa, különben az esetet a magyar kir. helytartó-tanácsnak feljelentse, a
