Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
I. Általános rész
45 alakjában, de a törvény ezenfelül megkívánja: Í. hogy országgyűlésen és csak a rendek tudtával, és hozzájárulásával, máskor pedig ö Felségének magyar tanácsosai t. i. egyházi- és főurak tanácsával történjék g), a kik ily kiválságot nyertek, annak a törvénybe leendő beczikkesztetéseért (pro inarticulatione) folyamodni tartoznak h). — 2) Hogy a felvett magát esküvel kötelezze, hogy az ország törvényeinek mindenben engedelmeskedni, az ország szabadságait oltalmazni fogja, azok ellen soha semmit sem vétend, az országnak sem várát, sem egyéb részét attól el nem vonandja, sőt az elidegenitett részeket is visszanyerni szándékozik. Ezen eskü vagy az országgyűlésen, vagy a magyar kir. udv. kanczellária előtt történt, és szóról szóra, a kelettel és az esküvő nevével együtt a kanczelláriánál lévő királyi könyvbe bejegyeztetett i). 3. Szükség volt a kir. kanczelláriától a kiváltság levelet kiváltani*, melybe az eskü is beiktattatni szokott le) ; azonfelül a törvényes dijat, ha csak elengedve nincs , az ország pénztárába lefizetni, mely régenten a világiaknál 1000 arany volt l), jelenleg 2000 m), az egyháziaknál, ha nagyobb javadalmakat birnak, 1000, különben 200 arany n). Ezek közül a kiváltság nagyobb állandóság illetőleg igazolhatás végett szolgál; o) de törvénybeiktatás, az eskü és a dijnak, a mennyiben nincs elengedve, lefizetése lényeges megkívántatóságok, ugy, hogy ezek nélkül magának az oklevélnek semmi ereje nincsen p). Különben az idegenek hallgatva is felvétetnek, a mennyiben állandóan megtelepedtek, és a városi polgárok vagy átalában az adózók sorába bevétettek. De ilyenek az országnak csak lakosai lesznek, nemesek nem, mint a tulajdonképeni honfiusitottak. — Ki öt év óta az országban lakik, folytonosan adót fizet, s más államnak nem alattvalója, a törvényhozás tüzetes intézkedéséig honpolgárnak tekintendő, r) Idegenek kik két év óta állandóan az országban laknak, s folytonosan adót fizetnek, s más államnak nem alattvalói, a községi kötelékbe felvehetők s). aj 1630. 30. 2. 3. §. — h) 1222: 11. 1439: 5. 12. 15. 25. 26. stb 1792 : 9. — c) 1495 : 30—32. 1723 : 55. 1741 : Ih. — d) 1222 : 26. 1439: 16. 1715: 23. 1723: 64. 1791: 69. 1844: 4. mivel ez is benszülöttekről szól. Idegentől nemesi jószágot minden magyar nemes honfi visszaválthatta, és az idegent abból kivethette, az u. n. birtokképtelenségi (ex incapacitate possessorii) kereset utján zálognál a zálogösszeg lefizetése, és minden feltételek mellőzésével, az örökben vett jószágot pedig, szereztetett az bár a kincstártól, vagy magánosoktól, bíróilag meghatározandó becsáron. 1715: 23. 1723: 64.— Városi fundusoknál szinte divatozott az elővétel és kifizetés joga, 1655: 34. 1659: 49. — Külföldinek magyar adóslevelét magához váltani nem volt szabad; és ily esetben az adósságot sem az eladó sem a vevő nem követelhette, 1662: 41. — Azonban az 1852. nov. 29-i ősiségi pátens 14. §-a értelmében,
