Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

II. rész. Vagyonjog

152 is kiterjesztő, valamint a leány ágra kiterjesztett uj adomány fiúsii ásnak nem tekintetett g). II. Örökbefogadás törvényeink szerint nem más, mint örökössé fogadás; és kétféle, fiúi vagy testvér fogadás, midőn valaki idegent fiává vagy testvérévé fogad h), egyoldalú vagy kölcsönös, viszonos. Az örökbefogadóra nézve törvényünk megkivánta, hogy vagyonáról szabad intézkedési joggal birjon mind vérei, mind a kir. ügynök ellenében; ha tehát jószága ősi volt, törvényes örökös hiányát, ha adományi, kir. jóváhagyást igényelt i). Foganatja volt az öröklés l), kir. jóváhagyásból a nemesség és adományi szerzés T) ; az örökbefogadott egyszersmind saját családi jogait is megtartotta. De a függőben levő fogadás, mig az örökbefogadó életben volt, el is enyészhetett, hűtlenség vagy hasonló bűntett miatt m), uj törvényes örökös születése által 11J ; mert az örökbefogadás mindenkor a törvényes örökös hiányán alapult. aj I. 7. 17. 50. — bj U. o. 57. 2. §. — c) I. 17. 7. §. — áj I. 7. — e) 1. 50. — fj I. 49. — <}) Dec. 25. ad dand. stb. — Frank. 172. §. — h) I. 8. 49. 63. 65. 66. Itt az örökbefogadást mint a nemesi javak szerzésmódját tekintjük, azért vettük ide; de ujabban is történtek örökbefogadások nemesi családokban ő Felsége által megerösitve. L. alább 332. 344. §. — ij 1. 66. 1723: 49. 1715 : 26. - kJ I. 66. — Ij I. 8. 57. 2. §. — wj I. 49. — vj I. 65. 2. 3. §. - Frank. 247. §. 130. §. Királyi jóváhagyás. Királyi jóváhagyás (Consensus Regius) oly kiváltság, melylyel a király a mgánosok közt a javakra nézve szándékolt átruházásokat megengedte, vagy a megtörténteket jóváhagyta. Ily átruházások lehettek : örökvallás, csere egyesség, végrendelet, örökbefogadás. A királyi jóváhagyás csak oly javakra nézve szükségeltetett, melyeket az átruházó adomány utján birt, melyek tehát kihalás esetében visszaháromlottak volna, és habár ez bizonytalan jövő esetre czélzott, mivel addig mig adományi örökölök léteztek, a kir. ügyésznek semmi köze sem volt hozzá, bárki birta a jószágot a): mégis a kir. jóváhagyás alapján eleve megtett iktatásnak azon eredménye volt, hogy a felkérő nemessé lett b), és birtokát kir. adománynyal védhette, c) de magvaszakadván, a jószágról nem intézkedhetett, habár az eladó vagy átruházó még valólag ki nem halt d). Ennélfogva a kir. jóváhagyást nem is lehetett ngy tekinteni, mint íiiggő adományt, hanem rrint örökeladás örökhagyomány jelen megerősítését; ebből ismét az is következik, hogy a kir. jóváhagyás több jogot nem adott, mint a