Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
II. rész. Vagyonjog
144 menyesei értendők, kinek adatott a jószág. — Sokszor ez áll: „előbb fiörököseinek és maradékainak, azok kihaltával nőnemű összes maradékainak is;" — de ha ugy szól: „hogy a fimaradékoknak örökösen, a leány-maradékoknak pedig beirási joggal N. összegig," akkor a leánymaradék csak addig bírhatta a jószágot, mig a kir. ügynök a kitett összeget ki nem fizette. Sokszor pedig az adományos neve után azonnal ez következik: „és általa íitestvéreinek Jánosnak, Pálnak es ezek örököseinek, utódjainak." Lehetnek úgynevezett együttadományosok is, ugyanazon adománylevélben, egy jószágra közös viszonos örökösödés nélkül, külön részekre; de közösen is, a mi férj és feleségre, valamint testvérekre nézve rendszerint állott, ha csak a levélből magából az ellenkező ki nem tünt. A szokatlan záradékok erőnélküliek, ilyen : a mi királyi kezeinkből, ha hamisan becsúsztatott. Ezt pedig: más joga sérelme nélkül, vagy ha valamely kir. várunkhoz vagy egyházunkhoz nem tartozik, ha kimaradt volna is, beérteni kellett a). a) Bővebben Frank 15^. §. 120. §. A visszaháromlás okai. Különösen A) a magszakadás. Két fő ok volt, melynélfogva a jószág a kir. ügynökre, s illetőleg kir. adományozásra visszaszállott, t. i. a magszakadás és a bűntett. Magszakadás ugyan tulajdonkép lemenő íiörökös nélküli kihalást jelent, de az adománylevél záradékaira tekintve azt jelenti, midőn senki, kire az adománylevél záradéka alkalmazható volna, nem létez a). Ily esetben az adományos jószág a kir. ügynökre, a szent koronára visszaszáll, és mint visszaháromló uj adományzás alá esett; mert az utolsó kiváltságos örökös arról királyi jóváhagyás nélkül érvényesen nem intézkedhetett b) ; és nem is tett különbséget akár volt az utolsó kiváltságos örökös a jószág birtokában, akár nem, mert ha bár ő maga vagy elődje a jószágot el is adták, az mégis a kiváltságos örökös magszakadása után visszaszállott, és a kir. ügynök azt bármikor az elévülés ideje alatt elfoglalhatta, vagy a király azt a felkérőnek e jogczimen adományozhatta c). a) Láthatni a záradékokat a fennebbi 119. §-ban. — b) Erről alább a 130. §-ban és I. 65. 1715: 26. stb. — aj 1: 13. 4. 26. §. Bővebben Frank 150. §.
