Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 60 — — Ne beszélj a hajdanról barátom — viszonz Szenrey csüggeteg hangon. — Az örökre elmúlt. Ha végig tekintünk mostan a nemzeten alig hihetjük, hogy e nép fiai voltak azok, kiknek hőstetteit Európa legnagyobb költői versengve énekelték meg. En egyedül állottam a harcban az ijedt politikusok az önérzés nélküli magyarkákkal szemben, kik kővel és sárral dobáltak. Azt hiszed, hogy akadt egy ember is, ki segélyemre sietett volna? Még elvrokonaimat is távol tartott tőlem a pecsovics ligua terrorismusa. S nagyon bölcsen tették, bogy távolmaradtak, máskép őket is kiforgatták volna becsületjükből, existentiájokból mint engemet. — Még ez sem jogosit fel — viszonzám — végkép elállani az igaz ügytől. Kezd meg újra e szent,e dicső harcot. Most nem fogsz egyedül állani. Egy hü barát és se géd fog oldalad mellett küzdeni, kinek szivéhez nem fér csüggedés és félelem. Ez én leszek. Szövetkezz én velem;, harcoljunk ismét együtt mint hajdanában. Szendrey egy ideig mélyen tűnődni látszott,'aztán kezemet hévvel megragadva mondá: — Édes öcsém fogadd leghivebb. legigazabb barátod tanácsát, s utazzál vissza mielébb Franciaországba, de ott se maradj; mert szégyenletes politikai vajúdásaink hire oda is hamar eljut s felzavarja lelki nyugalmadat. Hanem keresd fel a legközelebbi tengeri kikötőt, végy magadnak helyet az első hajón, mely Európából elindul s telepedj meg végkép a boldog, szabad és dicső Amerikában. Hidd meg barátom, a mi kortársaink közül csak azok boldogok, kik elestek, mint Petőfi barátunk, vagy uj hazát találtak mint Újházi. Azok kik itt maradtak, vagy bűnösök vagy mártírok. Miért akarnád te is a martirok számát szaporítani? E küzdelem az elbukottnak nem ád dicsőséget. Itt nem