Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 61 — az a szép halál vár reád, melyet együtt kerestünk a csatatéren, hanem a legszörnyűbb mit képzelni lehet — erkölcsi halál! — Ám legyen! — válaszolék — mennél szörnyűbb, annál dicsőbb neme az a martiromságnak. — Reménytelen tusakodás ez barátom — folytatá Szendrey — nem is képzeled mi vakmerő és veszedelmes dologra akarsz vállalkozni. Náluk van minden hatalom, minden befolyás. S e mellett rendelkezésükre áll az összes magyar irodalom. A hivatalos feles fertály-hivatalos lapok. Alig hogy fel fogsz lépni a megvesztegetett irók serege, a kormány ezen szellemi bérszolgái, azonnal felhuszitott vérebek gyanánt fognak megrohanni, s addig üldöznek alávaló piszkos rágalmaikkal s gyanúsításaikkal, mig szivedet megmérgezik s végkép megtörik erélyes lelkedet. Szóval, a mit te tenni készülsz, az a martiromság és erkölcsi halál programmja. Az az: örök kilátás nélküli küzdelem, a mindenható gazság és becstelenség ellenében; megvetés minden oldalról, gyanúsítás minden lépten s minden alkalommal; álmatlanság, üldöztetés, éhség, nyomorúság az ifjúságban és koldusbot a vénségben. Itt vagyok én, élő példa gyanánt. Tekints meg engemet ! Husz éve hogy ez irányban működöm az irodalomban. Becsületesen s lelkiismeretesen teljesítettem hivatásomat; egy kis készültséget is hoztam magammal e pályára s tekints meg most! Mi lett belőlem? Nyomorult irodalmi napszámos, ki alig képes munkája áltál napról-napra tengetni életét. Ha ma vagy holnap megbetegszem, ugy éhen kell vesznem családommal együtt, mert ha a magyar iroi segélyegylethez folyamodom, ugy az ki fogja jelenteni, hogy nem vagyok se magyar, se iró, hanem — hazaáruló. Szóval, nincs