Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 89 — kedvvel viselhetem tisztem bajait, ezt pedig annál inkább, mivel növendékeim hajlamát is bírom. Midőn eladtam birtokomat, és a szabad légen mozgásban tartó életemet egy bent foglalkocltatóval cseréltem fel, eleintén alig birtam hozzászokni, most pedig, ha újra gazdának kellene lennem, talán nehezebben esnék ehhez visszaszokni. Augusztus hóban szünnapjaim lévén, a családdal e nagy köztársaságnak északi részét jártam be. Sokat láttam és sok olyas jót, melyre honunknak igenis szüksége lenne. Tudniillik a sok munkát mentó' gépet, melyek egy emberrel, két lóval és egy gyermekkel 14 hold füvet lekaszálnak és összehordanak, 12 hold búzát levágnak és kévékbe raknak, csak kötözni kelletvén utánok; kétszáz ötven véka gabonát lemorzsolnak és tisztán eresztik le a magot stb., és ezt mind 10 órai napi munka után. Láttam egy önmagát igazitó szélmalmot, mely a legkisebb széllel mozog és őrlet, és a mely a szélvészszel is rendesen forog. Láttam egy kézi malmot, vagyis inkább ez utolsót Katona Miklós Londonban látta, mely egy ember mozgatásával 200 véka gabonát őröl. Ks mégis Magyarország csak Magyarország! oly népet nem talál az ember sehol, sem oly vendégszeretetet, ha ugyan ezen erény még most is forgásban van nálatok. Az idén szintén volt gazdám nagy kertjében egy kis részem. Szép és különös fajú sárgadinnyéim és igen szép gömbölyű spanyol és hosszúkás panamai görögdinynyéim voltak, azonkivül ananász-cseresznyéimmel Amerika északi részét egy uj gyümölcscsel ismertettem meg, mely mint nálunk a zsidó-cseresznye, itt vadon nő. Ezek az idei tapasztalásaim, melyeket midőn közlöttem s újra köszöntöttelek, minden jókat kívánva maradok tisztelő barátod M. L.