Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 90 — Vukovics Sebőhoz. Flushing, Long-Island, New-York, 1855. Noverab. 26-dikán. Tisztelt barátom! — Jegyzőkönyvembe van írva, hogy márciusban tiszteltelek és köszöntöttelek egy levélben; meglehet, hogy meg nem kaptad, de az is meglehet, hogy vagy meghaltál — számomra, vagy csakugyan haldokolsz. Ha az első eset áll, ird meg: mikép érzed magadat és köteleztettél-e a spirit-rapperek (kopogó - szellemek) előtt megjelenni, boszankodván, hogy nem hagynak nyugtot s hogy e bolond világ kíváncsiságát ki kell elégítened. A második esetben pedig tudatom veled, hogy egy lelkeket idéző aggleány yankee-garaboncás által lelkedet a Stanhope-Streetből át- és ideutaztatom, azaz úsztattatom, hahogy halálod előtt nem irsz. Ergo caveant consules ect. Hogy nektek tálatengerieknek kutyabajotok sincs s hogy nem vagytok tövisekkel körülvéve mint az ananász, ez annyira igaz, a mennyire igaz az is, hogy az uj hármas király: Mazzini, Ledru Rollin és Kossuth lágymeleg felhívására a népek felbőszülnek! stb. Reméljetek tehát és Marté virtute esto. Addig is mulassatok jól s az Argyle-house-zal föl ne hagyjatok, mert quid sit futurum cras, füge querere. ect. Én előre is keresek szállást s tanulj latinul, görögül, akkor talán szerezhetek olyasmit, miről már elmondták: „Quem Dii odere, pedagogum fecere." Ezen utóbbi állapotot már 8 hava folytatom. Ennem innom van elég, az emberek igen jók és nemesszivüek s a tanítványokba töltöm a der-die-das-t, hanem mivel itt nem szokták a test azon részét megcsapolni, melyen ülni szokott az ember — miként hajdan nálunk, azért tanítványaim szerencsésen ki is eresztik magukból, s ez jó, mert a tanító tovább taníthat.