Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 88 — hoz. S igy már most mi sem emlékeztetend némely szerencsétlen viszonyokra, s egyedül állok idegenek közt, jövendőre nézve csak az Istenben bizandó. M. L. Mészáros Antalhoz. Flushing, Long-Island, 1855. Oct. 15-dikén. Kedves bátyám, barátom! — Szeptember elseje óta fél fejbőr-kütegben szenvedek, fejfájással és szem-elfogultsággal, s bogy azóta csak most köszöntlek újra, betegségem az oka, mely csak most engedi meg eszmémet szóba fűzni és közleni; minek tulajdonítsam azonban hosszú hallgatásodat, nem tudom, midőn ártatlan levelezésünk eddig miben sem hátráltathatott, tehát ennek megfejtését várom. Reménylem, hogy a honunkról hallott és olvasott viszontagságok mellett élsz és hogy kellő erőben folytatod munkás életedet, melynek élve nálad úgyis csak abban áll, hogy gyermekeid jólétét a jövőre megállapíthassad és azoknak gyarapodásában megelégedettséget szerezhess magadnak. Engem illetőleg meg vagyok elégedve s ha fejem és szemeim kevesebbet lennének szenvedők, s ha jövőm biztosítva lenne azon esetre, hahogy még tovább és több időkig kellene földönfutóként vándorolnom, úgy még jól is érezném magamat. Az igaz, hogy a latin mondás szerinti „Dii quem odere, paedagogum fecere", bizony megvert az Isten, de mivel oly szerencsés valék, egy derék, jó és nemesszivü családban találni menedéket, a hol a legnagyobb barátsággal, kivánságomat megelőző jóakarattal környeztettem, azért egész egyen-