Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 85 — kezd tetszeni. — — — — — —- Angollion nagy ridiculet készített magának, de jól esik neki. Mivel Európában senki, vagy csak igen kevesen akarnak zsoldosokká lenni, most itten is verbuválnak s még engem is felszólított egy angol ágens, hogy szeretne velem beszélni, de én röviden azt feleltem neki, hogy nálam elfogadom, azonban hozzá nem megyek, mert kormánya háborúi elvét roszalom, mely a népekért úgy sem látszik valamit tenni akarni. Hanem a verbuválás gyéren megy itt is, mert a neutralitási törvény nagy akadály s magyar még eddig nem szegődött hozzájuk. Az itteni kormány — úgy látszik — egy kis spanyol bombázást szándékol, mert egy gőzösére lőttek; mi lesz belőle? nem tudom. — A presidentiális korteskedést elkezdtük már, csak harminckét kandidátus van, kik közt azonban Peine nincs. — Kossuth ide is küld leveleket, s mint Homérról mondták: „bonus nonnunquam dormitat"; sok szép és jó van bennük, de sok nem jó is, hanem ő most nálatok auctoritás, s mióta még „Times^-tek is kíméletesen bánik vele, azóta nagy ember. Már most kérlek, köszöntsd a brüsszelieket és ird meg nekiek — mikép tudhassák — hogy hol létezem ; tudasd ezt hasonlólag a londoniakkal is. — Isten veled stb. Vale et fave tuo addictissimo Lazaro Mészáros. Mészáros Antalhoz. Plushing, Long-Island, 1855. Apr. 15-dikén. Kedves bátyám, barátom! — Mult hó végével eladtam birtokomat és azzal paraszt függetlenségemet, noha nem mondhatom, hogy roszul adtam volna el, mert 1600 tallér helyett 2400-at kaptam; ha leszámítom, hogy 350 tallérnyi ingót adtam át, mégis 450-nel adtam el drágáb-