Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 86 — ban, hanem ezzel egy esztendei munkámat, faültetvényeimet és más javításaimat vesztém, hanem kénytelen valék tenni, mivel nem lett volna annyi erőm és élelmem, hogy jövő aratásig kijöhessek. Ha el nem égek és oly rosz, száraz év nem jut sorsomul, úgy talán tovább tengődhettem volna, de igy teljes lehetetlen volt, hacsak adósságomat meg nem kétszerezem; tehát mindent összevetve: 1853-ban 900 tallérral kötöttem ki, ebből egy évnél tovább éltem, fáradoztam, tapasztalást szereztem, és most 400 tallér marad zsebemben, melyeket szaporítanom kell, ha megint egy pár év múlva, ha élek és erőmben meg nem gyengülök, állapotomat visszaváltoztatni szándékoznám. Most tanító vagyok egy becsületes, jó birtokú amerikai családnál, melynél 300 tallér leend évi fizetésem, lakással, élelemmel együtt. Ez nem lenne rosz, ha az egész tőkét meggazdálkodhatnál!!, de midőn elégtem, két helyről 600 tallér ajándékot kaptam, hogy elélhessek, mit én csak azon föltétellel fogadtam el, hogy visszafizetem, — a miért fizetésemnek csak felét akarom megtartani , a másik felével pedig lassan-lassan leróni tartozásomat; mennyire fogok célt érni? a gondviselés kezében fekszik. Nagy kamaszokat ezerenként tanitottaui s mennyiben fogok célt érni kisebbekkel? nem tudom. Vajmi nehéz a német „quae maribus"-okat alkalmazni, midőn ezt és a „simplicium legeseket" annyira elfelejtém, hogy a „legesek" közt egészen simplex fráter lettem. Azonban ki kell koplalni ezt is, — mint a magyar mondja, noha a valódi koplalásról szó sincs, mert ha már Pythagoras Dyonisiusról látogatása után mondá: „Vidi monstrum, bis saturatum in die", úgy rólam a „ter"-t és „quater"-t is elmondhatná.