Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 84 — kívánta; téged elhalasztottalak, hogy tudjad ezentúl hová utasítani becses, igen óhajtva várt és olvasott leveleidet. Ez az utolsó, Európába küldött levelem, melyet mint független paraszt gazda még hajlékomban irtam, mely hajlékot annyiban már nem mondhatok egészen a magaménak, mert 100 tallér foglalót már fölvettem r eá, s én holnap indulok, Katona hátramaradván egy hétig, ki a birtokot átadja minden káptalan nélkül. Az ember hallván és olvasván az amerikai kérkedést s gyakrani füllentést, nem akarja ezt hinni Európában s jobban itél felőlük, mintsem kellene. És akármit olvastunk, halottunk felőlük Európában, az mind nem igaz, vagy nem úgy van. — Én, mivel két fő elv ellen hibáztam, t. i. hogy adósságra vevék birtokot s hogy nem Európában határoztam el: hogy mit akarok itten művelni? azért megbuktam, úgy hogy egy évig dolgoztam mint a marha s másfél év múlva kevesebbem van, mint volt stb. (Oly részek következnek, melyek más levelekben is előfordulnak. Közló'.) Szegény „kis káplár"1) barátunk haláláról először is Csernátoni Cseh Lajos tudositotta az itteni „Daily Times"-t, később maga Vámosi irta meg s igy igaz sajnálattal elmondtam már régen fölötte „requiescant molliter ossa." A történetben neve szép helyet foglaland el, s midőn a honunkét irják majd meg, az idő elfelejteti addig hibáit, melyek inkább barátaira nézve voltak kedvetlenek, mintsem akárkinek is ártalmasok. S igy fogyunk szépecskén, lassacskán s midőn majd egyszer megfuvandják hazánk föltámadására a tárogatót, az előbbi cselekvők közül vajmi kevesen fognak megjelenhetni. Háborútokról mitsem szólok; nyomorult egy jószág vagyis inkább ügy az, noha complicatiója most jobban *) Beöthy Ödön.