Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 77 — gyümölcsöm igen is ki- és eltartandana, ha nem is bőven, de meglehetősen. Azért is, ha értékét megadják, eltökéltem a jövó' tavaszra árúba bocsátani a farmot és nyugatnak tartani, a hol százszorta jobb földet, — az igaz, messze a civilisatiótól, és úgy szólván a vadonban, — holdját egy tallérjával lehet kapni, azokon a tájakon, a hol még most indiánok laknak, de a kiktől a státus megvette földjeiket, s a kik most tovább telepedni köteleztetnek, s a hová most tódul a népség. Ha ez megtörténik, a mint meg fog történni, ha valahol koromhoz, erőmhez és tehetségemhez illő állást vagy elélhetést nem birok szerezni, a voltat és multat mi tekintetbe sem veendve, mert azért, miként nálatok, itten sem ád a zsidó egy garast sem Igen csodálkoztam több eleségtek árjegyzéke magasságán; nagy része épen oly drága mint itten. Az igaz, hogy nálatok is változtak a körülmények; itten a rosz év és a szörnyű bevándorlás okozza a drágaságot, legfőkép New-Yorkban, a hová tódulnak s leginkább a németek, New-York pedig úgy szólván az össizes státusokban szabályozza az árakat. A német csak jön, noha egy hatoda az útban hal el, másik két hatoda pedig itt vész nyomorban; de a többi törekvése sikerül. Irlandi az idén kevés jön, mert Angliában jó termés volt, a magyar pedig csak egyenkint jön, és jól teszi; mert a fiatal, erős, izmos mesterember vagy munkás szerezhet ugyan magának kis vagyont, és azzal nyugaton, a hol a gyarmatok szaporán nőnek, valamivel többet is, de tiz, szorgalommal, fáradsággal eltöltött év előtt alig mondhatja: „Na, ezentúl a magam kenyerét, a magam földjén eszem,-— nem bőven, de mégis kevesebb munkával." A ki pedig nem az előbbeni, az maradjon, a hol van, mert itt nagyobb nyomorban fog élni.