Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 76 — vén arany-gazdagságához aránylag nevelő intézetei. Akkori vendégeim aligha ismeretesek előtted, mert mind más vidékről valók. Percei Miklós, neje és Gusztiné s gyermekein kivűl nálam volt még Demeter feleségestől Bánátból, három Radnits vagy Vas-, vagy Fehérmegyéből, Nagy Imre Zemplénből, Bakács a Tisza mellékéről1) és Dants Ugocsából. Hébekorban még szállingol erre egy-egy magyar, a mint átköltözik, úgymint Somsich, a nevezetes Somsichnak fia és Ötvös Mihály Szathmárból, ki három gyermekével érkezett most ide, jobb szerencsét keresni. Mostani dolgaim növelik gazdaságom becsét, mert öt holdnyi tért a legjobb gyümölcscsel ültettünk be, mind piramis-alakú fél törzs-fákkal, melyek jövő évre, — ha nem is mind, — de a legnagyobb részük teremni fog. Házam körül délnek s nyugatnak szőlőlugasok ültettettek idevaló honi fajból, melyek szörnyen fába mennek s igy egy kis árnyékot fognak adni; gyümölcse, noha a, magyar iznek kedvetlen, mivel kissé a szappanra emlékeztet, igen nagy szemekből áll. Ezek körül és a más két részen mind csupa kis törpe alma, berberis, szilva és kajszin-barack fog ültettetni, mivel kedvező az idő. Mindezek, noha értékben és szépségre nézve gyarapitják a farmot, mégis aligha a latin mondás nem valósodik: „sic vos, non vobis", mert erőmmel nem birom megtrágyázni a földet, és ha ezt nem tehetem, ha másnak jó termése leend is, nekem roszszal vagy igen középszerűvel kellend megelégednem, evvel pedig alig fogom győzni az 1856-dik évet bevárni, a mikor nemes J) Ez n.-váfadi, a ki később amerikai nejével együtt (1859 táján) betegen tért vissza hazájába s itt rövid idő múlva elhunyt.