Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 73 — kodnak. Mi nekünk van lelkiösméretünk s egyenes és törvényes úton akarnók visszaszerezni az elvesztettet, de nem megy. Kossuth conspirál; sokra fog-e menni? kérdés. 0 azonban barátjával, Mazzinival együtt világ embere s a kormányok félnek tőle, s ezenkívül, midőn mi korholjuk őt, egy „Times" is állítja, hogy Kossuthnak volt igaza s ezzel nagy embernek nyilvánítja. Mikor fogják az európai népek természeti és törvényes jogaikat kivivhatni? nem tudom, de hogy Amerika nem igen fog nekik tettleg segíteni s pedig több évig nem, — az bizonyos. Szerencsés ez az amerikai nemzet, mert erőben, gazdagságban fejlik és gyarapodik; de szerencsétlen, midőn az attlanti óceánon túlra kellene vigyáznia, mert ekkor superildomos politikusok kebelébe sociális kérdést csúsztatnak, vagy a nép és törvényhozó test közé vetnek ilyet, mely aztán az Unió lételét hozza kérdésbe. Ilyen kérdés most: „legyen-e ezután is még rabszolgatartó állam, vagy ne legyen?" Ez Douglas egy törvénye következtében olyan agítatiót szült, mely minden mást absorbeál. Az igaz, hogy a kormány ez alatt egy nyomorult várost bombáztat, hogy hatszázezer tallért fizessen később kárpótlásul; a Sandwich-szigetet, s Mexikónak egy részét megvásárolja, Haity-szigeten kikötőt szerez, Cubát szeretné meghóditani, de mivel ez háborúba keverhetné, szándékát abban hagyja. így állunk mi itten, s politikánk, diplomatiánk egy krajcárral sem jobb, ha tán nem roszabb az európainál. Mednyánszkyt nem láttam, sem Privodát, ki már itt van és pedig jó állapotban; hanem Somsichot, Párisból, láttam, ki zongora és mathematikai tudománya után igyekvend élni. (Oly helyek következnek, melyek más levélben is benne vannak. Közlő).