Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 72 — Szerencsés ember voltál legalább három hóig, hogy fölmenthetted szemeidet a gyalázatos hírlapok betűitől s így a haszontalan, émelygést okozó, nyomorult politikától is, melynek a szabadságtól való rémitő félelme a legoktalanabb és legtermészetelleniebb lépéseket, helyesebben: tétlenséget követ s követett el, csakhogy azon alávaló állapotba jusson, melyet békének akar nevezni. — — — így, a mint most állanak az ügyek, csak egy hosszú háborútól lehet valamit reményleni, melyben valamely véletlen és váratlan eset, a zavart nagyobbítaná s melyből aztán kinőhetné magát valami, de nem egy spanyol revolutió, mely a legszebb modorban szit a reactió felé, hacsak polgárháború nem segit ott a szabadságon. — A franciák alszanak; látszik, hogy a forradalmi nemzedék még ki nem vetkó'zött a gyermeki ruhákból; az olaszok gyengék s igazgató szellemük (a ki most közel volt az örökös becsukatáshoz,) tévfény, irrlicht; a németek szolgáknak teremtvék, és professoroknak, a kik tanítanak, de nem tanulnak s a lengyelek és magyarok nyakán 500,000 fegyveres van, kiket lerázni nem igen könynyű, bármit mondjon Kossuth Kassandránk. Mit csodálkozol te azon, hogy Kossuth fölhivásaival fel nem hágy; miért lenne legjobb frigyese Mazzininak, ki 1821 óta — ha nem hibázom — csak ezekkel tartja ébren az olaszokat; látszik, hogy te még becsületes egyenességet keressz a politikában, — itten „old foggy"-nak (vén mogorvának) neveznének, az olaszok pedig codino-nak. Vigyázz, hogy ne légy forradalmi és democrata pecsovics; százanként, ezrenként bebörtönöztetésre, felakasztatásra juttatni másokat biztos helyről jó lehelésben tartja a népet is ébren, s ő cselekszik. Mit csinálunk mi? semmit, mert kormányokat akarunk meggyőzni arról, a miről meggyőződni nem akarnak s melyek több parvenü kormánynyal együtt, új térre lépni vona-