Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 56 — Tehát nevettél gazdaságomon, hogy egy talyigás lóhoz egy tehenet vettem, és nem két lovat; az igaz, én is nevettem, mert a lehetetlent kisértem meg, azaz: itt azt mondják, hogy a gazdászat pénz nélkül annyi, mint egy gőzkocsi tuz nélkül; már pedig pénzem nem lévén, de lévén szükségem tejre, vajra, túróra: tehát azt vettem, a mit vehettem, sem többet, sem kevesebbet; és bizony voltam olyas időben, midőn rosz krumplit és sós disznóhúst ettem hetekig; hanem most „ein Gott, ein Speisz, ein Pferd, eine Kuh", csakhogy nincs Kuchelmentsch, mert nincs asszony a házban és az idevaló nők — a biblia dacára — féltik magukat; ezért nincs asszony a házban, pedig jó lenne. Ez azonban most nem baj, mert nincs ház, hanem csak putri. De az a baj, hogy itt nincs tavasz, hanem csak nyár; még most sem lehetett szántani, hanem csak húsvét után, mit két tallérért napjára a szomszédokkal tétetek még most, mig lóhoz juthatok; addig a talyigás boronál, körösztbe szánt, a kultiváló ekét huzandja stb. A tehén nem csinál mást, mint tejet ád, hanem a múltkor kicsúszott a tollam: midőn a zérust képeztem, s igy a zérust hatosnak vetted, holott csak tizet ád, mert 35 talléros; ha 80-at adhatok érte, úgy a tizenhatot megadja becsületesen. Amerikában a tehénnek, hogy jó tejet adjon és sokat, kukoricadarát, rozs- vagy zabdarával és szecskával leforrázva adnak. A kukorica-szárat megvágják masinával és ezt is hozzá keverik. Répa után soha sem bővül a teje, mivel ennek csak 16 tápláló része van, a többi 85 viz. Pálinka-söpredéket soha sem adnak, mert itt^fele a népségnek viz- és theaivó, s csak az irek iszszák és a svábok, de ezek is inkább a sert. En jó tejet iszom, de venni nem lehet, mert megkeresztelik és 32-szer is lefölözik. Köcsög a legrosszabb portéka; én e helyett széles, gömbölyű bádogserpenyőkben, egy és fél láb átmérőjűek-