Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 36 — Szutsics Amália kisasszonyhoz. New-York, Brooklyn, 1853. Okt. 29-dikén. Kedves Málym! Nem szép ugyan tőlem, hogy csak tiz hét múlva irok, azonban én utaztam, te utaztál, mi utaztunk. Te otthon vagy s arany-kézzel birsz,1) én azonban eddig csak annyival dicsekedhetem, mint Lapeyrouse, a kiről Merkel vagy Böttiger azt mondá: ő körülutazta a világot, hogy végre is a sekélyes költészet homokzátonyán tönkre jusson. Tönkre ugyan nem jutottam, de homokzátonyra igen, kárpótol azonban, hogy ezer kellemetlenség mellett szép jövőm is van; nagy ez a világrész s gazdag, nem igen szeretetre méltó, de szép; állhatatlan mint mi mindnyájan, ha úgy akarod: tégedet kivéve; minden csak létesülőben van, mindenki keres, azonban kevés az, a ki talál, mint a többek között ezen sorok irója, ki igen sokat elhagyott, de eddig mit sem lelt, azonban erély, közöny, szeszély és humorban nem szenvedett veszteséget s ez igy helyesen van. Az ó-világi szerencsés véletlenek közé sorolom azt is, hogy engemet a „Tamás bátya kunyhója" Párisból St. Héliersbe, onnan Londonba s Londonból Amerikába kisért, sőt itt is üldöz, annyira, hogy mindenkép meg kellett vele ismerkednem. Ez az ismeretségem nem nő, hanem férfi; nem fekete, hanem barna; hóna alatt bibliát, szájában pedig szent citátiókat hord; mindig az emberi nyomorúság fölött sopánkodik, de emellett elég — unalmas. Hogy azonban világosan beszéljek, reverend Henry Ward Beecher úrral, a „bátyával" ismerkedtem meg, a ki egyike a legfelvilágosultabb, legelfogulatlanabb s legközlékenyebb embereknek, s az ő utján ismertem meg Har*) T. i. az illető az aranykéz-utcában lakott.