Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 37 — riet Beechert Stove asszonyt is, a „Tamás bátya kunyhója44 szerzőnéjét, ki egyéb kellemetességei mellett kimondhatatlanul Ízetlen egy személy, de a föntnevezett férfi testvére. Hogy tehát kellemessé tegyem magamat, vagy hogy legalább irántam táplált jó véleményükben nagyon ne süllyedjek alá, ezentúl csupán csak zsoltárokban fogok beszélni, miként erról majd egy későbbi levelemből meggyőződhetei. A mi engem illet, még mindig a légben lebegek, s ez az oka, hogy eddig nem lehettem miliomossá, következésképen nem is Írhattam: hogy már szivesen látlak. Igaz, nagyon jó lenne, ha itt lehetnél, mert egy inggomb felvarrásáért nem kellene 6 ezüst krajcárt, egy harisnya foltozásáért húszat fizetnem stb. Itt az emberek jobbak magukhoz mint az idegenhez, a kit mindenütt meghúznak, de csak az ő hasznukra, mert igy saját kárukon okulnak; itt egyik ember a másikon nem igen segit, azért, hogy mindenki segitsen önmagán. A vidéken ellenkezőleg áll a dolog. A salonok társaságai igen kellemessek; pl. bevezetnek valahova s igy szólnak: „I am happy to see you44, s aztán senki sem szól többet hozzá! Irodalomról kezdesz beszélni? erre azt mondják „Yes44; dicsérsz valamely rajzot, vagy festményt? Azt mondják „Indeed44; valamit csinosnak tartasz? erre azt hallod: „Of course44; vagy meg vagy elégedve az idővel? erre megint azt mondják: „Indeed.44 Kérlek, tanuld meg mindezeket, hogy hasznodra legyenek, ha ide jösz . . . M. L.