Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 92 — az angol s francia követ is egyetértett s igy a porta még a határidő letelte előtt oda nyilatkozott, hogy a menekülteket ki nem adja s okai kifejtése végett a két császári udvarhoz rendkivüli követeket igért küldeni s Varsóba csakugyan Fuád efíéndi, a bécsi udvarhoz pedig Mussurus küldetett. Szeptember 18-dikán egy magasbrangú török tiszt jött a menekültekhez azon kijelentéssel, hogy a fényes kapu Ausztria és Oroszország irányában leginkább azáltal remél a bonyodalmakból kivergődhetni, hahogy a menekültek áttérnek Mohamed hitére, mert máskép meglehet, hogy a porta nem fogja magát elég erősnek érezni, kiadatásukat megtagadni, — hanem ez a küldött egyúttal azt is hozzá tette beszédéhez, hogy azért egyátalán nincsenek megkötve s egészen szabadon rendelkezhetnek magukról. Ezen ajánlat különböző hatást idézett elő a menekültekben. Mohamed hitére 238 egyén, közülök 216 magyar s ezek közt 8 asszony, 7 lengyel, 15 olasz, Bem, Kmety és Stein tábornokok, 1 ezredes, 2 alezredes, 8 őrnagy, 27 kapitány, 25 főtiszt, 39 altiszt és 133 közlegény csakugyan áttért. Mészáros Lázár barátai unszolásai dacára is tántorithatlan maradt, s Kossuthban magában a porta ezen óhajtása nagy indignátiót idézett elő, úgy hogy Palmerston lordhoz intézett levelében határozottan kijelenté, mikép gyermekeinek vagyont és dús örökséget nem hagy ugyan, de igen is becsületes nevet s inkább kész önmagát hóhérbárd alá kiszolgáltatni, mintsem múltját beszennyezze, vagy nemzete bizalmát megcsalja. Ezalatt a diplomatiai értekezések egyre folytak. Angol- s Franciaország határozottan pártolta a porta válaszát, sőt ez ügyben minden tekintetben segélyére lenni Ígérkezett.