Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 80 — miniszter-elnök ur, midőn ő felségének nevét itt előhozta, fel kell tenni, hogy mindig csak a törvényes ntat értette, mert a törvényeket és esküt büntetlen megszegni nem lehet, Törvényszerüleg a ház kimondhatja véleményét, el is halaszthatja, ha az a minisztérium véleményével ellentétben áll; de mindenesetre törvényen kivül semmit sem fog tenni, leginkább most, midőn a képviselőház bírja a nemzet akaratát. Én tehát kereken tagadom, miként lehetne oly állapotot kigondolni, hogy midőn a nemzet érzi becsét, az ellen valaki tehetne. Én legalább nem ngy értettem, s miniszter-elnök ur sem értette ugy, mintha ijesztette volna a nemzetet, hogy valami törvény szerűtlen törtérhetnék. Az önkéntesekről is méltóztatott valamit mondani. A tisztelt képviselőház emlékezik, az önkéntesekről azt mondtam, hogy azoknak vitézségéről csak jót mondhatok, de azt is mondtam, mint gyakorlott katona, mégsem választatnám őket mintául. Nem mondom, hogy most az önkéntesek oly állapotban volnának, mert látják annak szükségét, hogy engedelmeskedniük kell ott, hol életökkel kockáznak s nem sokat kérdezik, miért kell azt tenni? mert tudják, hogy addig elmúlik az idő, s meghalnak, mint Byzantinus, midőn a nust kereste, de nem a német nuszt, hanem a mi a főben van. Ha a katonaság sokat kérdezősködik, akkor elmúlik a tettnek perce. Lehetnek később praetorianusok, kik a hazát megmenthetik, de nem fognak törvényes uton járni. Azt mondom: mi törvényes uton járunk, a törvényesség mellett harcolni fogunk, hanem ha a törvényes útról lemenni akarunk, akkor isten tudja, hogyan fogunk lenni, mert akkor a magyarok istene sem fog megmenteni, hanem az öreg istenre lesz szükségünk." (Szavazzunk!) Palóczy László hosszú beszédét ekkép végzi: „egy ut van előttünk, melyen kétfelé megy az ösvény, az egyik darabos és kavicsos, de a pályabér a végén szép ;