Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)
— 81 a másik sima, könnyű, de a végén a nemzetiség ujabb temetője van, — e kettő közül válaszszatok." (Éljen!) Mészáros Lázár: „Azon kellemetlen helyzetben vagyok, miszerint bősökkel van dolgom, hősökkel a históriában , a szónoklatban és lelkesedésben ; de mégis én mint szegény, törpe kis fegyverrel — mennyire tőlem telik — meg akarom kisérieni a feleletet. Sokat hallottam a históriára hivatkozni, áll is a história; de mégis azt mondom : hogy nincsen história; mert mióta egy históriáé professor miniszter lett és megbukottazóta história sem tartatik többé, mert a história csak azoknak használ, kik tanítják, de azoknak, kik népeket vezetnek, nem használ semmit sem; mert ha használna a história valamit, vagy sokat, akkor a citatiókban is pontosságot tennék; mert a históriából való az: hogy az angol király az emancipatiót nem adta meg, — midőn először vagy másodszor, hanem midőn talán 12-szer terjesztetett fel a törvény. Én azonban hódolok a históriának, annyiban is, a midőn a nagy Napóleonnak marschalljai kitűnően dicsértettek. Az igaz, ők apród-helyzetből lettek nagyokká, az érdem emelte őket nagy polcra; de azért subordinatus emberek voltak mindig, mert midőn Napóleont kellett nekik helyettesiteniök, többnyire vesztettek. Korántsem akarom ez által dicséretöket csonkítani, — isten mentsen meg; mert minden játék, s leginkább a harcjátékban az események és a sors legtöbbet tesznek, s elég az, hogy ha a hadvezér veszít is, — csak lelkiismeretében legyen nyugodt, — miként mindent megtett, mi tőle kitelt. „A másik észrevételem az: hogy katona voltam én is, és ha nem is a legjobban, de 36 év alatt a katonaságban növekedtem én is, és a mennyire ismerem azon ezredeket, melyekben szolgáltam, és másokat is, soha sem ') Guizot.