Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

62 Mészáros Lázár: „Tisztelt képviselő ház! Mielőtt a tárgyhoz szólnék, bocsánatot kérek, hogy valamit előre mondhassak. Nem mondhatom, hogy bejártam Tolnát és Baranyát, hanem megjártam Torontált és Bácsot. Es ezen séta közben sokat tapasztaltam, mi egy részről nagy reményt nyújt a későbbi időre nézve, másrészről azon meggyőződést erősbiti meg bennem, melyet igen nehezen fogok feladni. A perlaszi tábortól kezdve majd csaknem a Dunáig láttam mindannyi seregeket. Es örömmel tapasztaltam , hogy akármily fajú és nyelvűek legyenek azok, ugy vannak lelkesülve, hogy a közös célnak, melyet elérni akarunk, tökéletesen meg fognak felelni. Legyenek azok akármely nemzetbeliek, hanem mivel egy helyen vannak, mihelyt a kötelesség Hívja őket a cselekvésre , örömmel lelkesültek. Még eddig mindig nagyobb erőt vertek vissza, és ha igen nagy erő nem volt ellenök, mindig győzelemmel tértek vissza a táborba. Azonban szerencsétlenül vagy előbb vagy később történt valami, mint a táborban . voltam, vagy azért, hogy életemről gondoskodtak, miszerint könnyebben végezhessem küldetésemet, vagy pedig azért, hogyha haza jövök, valami örömteljes hirt hozhassak. A mai (68. sz.) Közlönyben jelentetett seregeinknek győzelme Neuzina, Jarek és Verbász helységek mellett, melyeknek részletei a következő számban fognak előadatni. A katonaságról nem mondhatok mást, minthogy az a kötelesség terén áll. A nemzetőrökről be kell vallanom, hogy azon kevés idő, melyet a táborban töltének, katonai szempontból véve a dolgot, nem helyeselhető; — mindazonáltal nagy hasznot hajtott, mert ez által némely süvöltő bogarakkal megismerkedtek, a bátorságban is előre haladtak, — mire egy kis szükségük is van, és rendben, engedelmességben nyertek sokat. A mit leginkább kell kiemelnem, azok az aradi tüzérek, — kik ugy viselik magukat, mintha rég szolgáló tüzérek