Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— G3 — volnának. (Éljenek!) Már jól is lőnek, nem nézik mennyi ellenség van előttök, hanem, hol van (tetszés). Másik az, hogy néhány aradi és békési lovas is neki bátorodott, erősen teljesitik kötelességeiket, és mi legszebb, kimúlván idejök, tovább is a táborban maradtak. Az önkéntesekről, akárhol vannak, nem lehet mást, mint jót mondani. (Kljének!) Ugyanis akárhol állanak, mindenütt teljesitik kötelességöket. Van ugyan ide s tova némely emberiség közöttök; de azon is keresztülesnek, a miért ezen gyengéjöket köpenynyel takarom be. Átmegyek a Duna és Tisza közötti térre, és örömmel kell jelentenem, hogy a tolnai nemzetőrök megesküdtek utolsó emberig kiontani véröket. (Éljenek!) És a mint szemökbe néztem, láttam, hogy igéretök igazsággá fog válni. — A jász-kunok derék emberek, jó katonák, különösen a lovasság kitünteti magát, és csak az kár, hogy Bácsban nagyra nő a kukorica, mert még többet is tettek volna. (Tetszés.) Azonban az ütközetnél mégis azon jó történik, hogy mig az első vonalbeliek az ellenséggel szemközt állanak, a második vonalbeliek használják az alkalmat, s lekaszálják a földet, hogy a lovasság keresztül-kasul járhasson, s ekként tökéletesiték a győzelmet. Szintén jót lehet mondani a bácskaiakról, kik, különösen a szabadkaiak és bajaiak némely ütközetben derekasan viselték magukat, s ezek között is találkoztak önkéntesek, kik a táborban maradtak. 11a talán valamit elfelejtettem mondani, csak azt nyilatkoztatom ki, hogy ezen táborozás, ha mindjárt vér- és pénzbeli kárára volt az országnak, mindenesetre azon hasznára volt, hogy a nemzetőrök, kik ott táboroznak, rendre, engedelmességre szoktatva, az ellenséggel szemközt hasznára válnak a hazának. Azt az egyet kell még kijelentenem, hogy mivel vaspályán és gőzösön szeretünk járni, alig bírjuk elvárni az eredményt és mindenben szeretnénk gyorsan haladni. Noha katona vagyok, mégis emberi