Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 42 — Arra azonban jól emlékszem, hogy ezen évben jutott kezembe „Benyovszky gróf és Rontó Pál" története, s hogy nagy benyomást tett rám, abból következtethetni, mert ezen történet verseit gyakran kellett könyv nélkül elmondanom, hogy Guadányi nevét sohasem felejtettem el s hogy „Rontó Pált" még késó'bb is nagy érdekeltséggel olvastam. „Elkezdődvén az új iskolaév, most már Antal bátyám felvigyázata alatt (ó' a törvényt tanulandó, én a latin iskolákat folytatandó,) Pestnek tartottam, hol lakást és élelmezést az úri-utcában, a báró Lafiért-házban, Trautzl nevű ezüstmivesnél fogadtunk. „A kicsiny iskolai hőstói megtagadván a természet az élénk képzelő' tehetséget, mitsem tudok róla mondani, mily különbözők voltak azon benyomások, melyeket Pestre való első és mostani második érkeztekor érzett. Arról azonban emlékszem s pedig jól, hogy az öreg rococo nagynénék, Bóbics Sybilla és Rozália kisasszonyok még éltek, hogy Sybilla és Charitas testvérnénéhm valamint a később Salamonhoz férjhez ment Kliegl kisasszony is, más férfi rokonokkal együtt náluk tartózkodtak . „Pesten kegyes-rendű papok, úgynevezett piaristák foglalatoskodtak az alsóbbrendű latin oskolák tanitásával s bár ezek szintén papok valának, de számos közöttük kiválóan tudós egyén, az akkori világ műveltségének színvonalán állottak s mert már megelőzőleg hat évig kellett tanitóskodniok, mielőtt papokká szenteltettek, azért egyéb társaik közt ők voltak legalkalmasabbak rendeltetésüknek megfelelni. „Az úgynevezett poézist, vagyis az ötödik diák iskolát Grosser tanitotta, derék, művelt pap, a ki tanítványait illő emberiséggel vezette. Hogy nevendékeibe többet, okosabbat és hasznosabbat nem önthetett, annak