Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 43 — kevésbbé volt ő az oka, mint a kormány ferde szabályozása, mely szerette a gyermekeket agyon cathechizáltatni s oly értelmetlen érthetienségekkel telerakni, miknek felfogásán a legnagyobb eszek is régóta hiában törik magukat. „És mit mondjunk a classicusokról, a görögök, a rómaiakról, kiket érteni sok tekintetben igen is szükséges, és a kiknek megértése annyi szép eszmével s tanulsággal gazdagit, hogy nélkülök talán az ember természeti állása és különböző viszonyairól tiszta fogalomra nem is jutottunk volna, vagy ha jutunk is, de annyi zavaros és sötét viszonyokon keresztül, annyi salakkal vegyitetten, hogy csak később rázhattuk volna le a szárnyainkat fedett sarat. „Hanem miként öntötték a kis keresztényekbe ezen latinságot, mit akkor a legfőbbnek, a tudományban egyedül üdvözitőnek tartottak, — az isten tudja és az, a kinek ülni való testrésze érezte; és mégis azt kivánták, hogy oly vigak legyenek mellette, mint azon apró lények, kiket vernek, hogy nevessenek. „Ezen apró keresztény lelkek közé tartozott e sorok irója is, kit — mivel némi jó emlékező-tehetséggel látszott birni, — annyira megtömtek Ciceróval, Curtiussal, Nepossal s más hasonlókkal, hogy később, katona korában nagy erő- és akaratmegfeszitésre volt szüksége, mikép a latinságot újra elővegye s a classicusokat átolvassa, ágy hogy midőn Byronnal elmondja: I abhorr'd Too much, to couquer for the poets sake The drill'd dull lecsón forced down word by word In my repugnant youth, with pleasure to record (Cbilde Harold. Canto 3.) saját állapotját rajzolja, mert sohasem olvashatta azokat a nélkül, hogy fiatalkori bántalmairól meg ne emlékezett volna.