Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 87 — „Itt Baján fogták be hősünket, a szegény Lázit az Alvarez jezsuita által alkotott: „Quae maribus" igájába, s az ájtatos szent Ferenc-rendbeli szerzetesek nem annyira nevelték, mint inkább itt ütlegelték belé a tudományt, s mivel ez a tudomány magában véve elég hig volt, s mivel ezt felülről töltötték be, hogy ki ne jöjjön belőle, tehát azt alulról beléje kellett vesszőzni. És meg is állították benne e tudományt s pedig jól s ha a tanító ideges volt, nem elégedett meg, hogy egyszerű fájdalommal eszközölje ezt, hanem összetettet gondolt ki s ezért „csalánnal" verte kis növendékeit, hogy a mechanicus szer által okozott fájdalom elmúltával a hátramaradt sebek gyógyítása alatt is megemlékezzenek a büntetésről, annyira, hogy még vén korukban se legyen gyermekkori örömeikre való visszaemlékezésükben élvezetük. „Nem tudom, vájjon a magyar sz. Ferenciek szerzete egy-e a francia úgynevezett „fréres ignorantines" szerzetteddé hogy a bajaiak épen olyanok voltak azon időben gondolkozásmódjukra és nevelési rendszerükre nézve, ezt állithatom ; azonban meg kell azt is vallanom, hogy erről részben mitsem tehettek, mert az ember ritkán jobb körénél, melyben él, már pedig akkor Európa legnagyobb része a tudatlanság átka alatt nyögött, s a távol-nyugati tudás-fáklyája még nem világitott annyira hozzánk, hogy itt az ember becsét méltánylani tudták volna s ezért az emberi nevendékeket kis tinóknak tekintették, kikből tanítás által ökröket kell nevelni; voltak ugyan kivételek, de a latin szabályokat ezek is derekasan virgázták a növendékbe, úgy hogy a kis keresztény majd beléjük fúlt s ezt — „korai izleltetésnek" nevezték. „Midőn első éves latin iskolás voltam, — kit akkor principistának hivtak, — Antal bátyám tanítójánál szelídebb professorom, páter Péter alulról csiklandoztatott, hogy fönt az érthetlent fejemben tartsam, ez azonban