Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 26 — sem hasznosan nem pereg nyelvem, bárha némelykor elében s gunyorban kitesz magért, csakhogy sem időbelileg (á propos) sem gyakran. Meglehet, hogy ezen esetnek köszönhetem még azt is, hogy egyetlen nyelvet sem beszélek jól, szabályosan, sőt kerékbe töröm azokat, noha többeket értek, sö't végre talán szintén annak köszönhetem , hogy emberiségi tekintetben semmi magas pontra sem vergődhettem föl, mint arra, hogy — bocsánat! — ezredes, tábornok, hadügyminiszter és tudja az isten még mi lettem, saját Ítéletem szerint azonban semmi, nem pedig azért, mert mi hasznosnak, jónak, népboldogitónak nemcsak hogy csiráját, de még magvát sem hintettem el. „A mint tehát már többször mondtam, apám tekintetes táblabíró ur volt, ezenkivül szabadkai polgár, bajai nemes honoratior, Grassalkovics birtokában élt, de nemesi kiváltságos telken uralkodott s kormányzott, e mellett pacséri compossessor, tarankuti pusztabirtokos, kertjének kedvelésével is meg volt áldva. Házas is lévén, családapa is, tehát ő saját vágyainak kielégitése s fiainak okulása miatt a természetben az élvezhetőt, a hasznost választá figyelme és élvezete tárgyául, feleségének s leányainak hagyván fenn a kellemest, a szépet, a szem- és orrgyönyörködtetőt a kertben elővarázsolni. — Szép tavaszi, nyári és őszi napzatokon a kert volt a társas összejövetelek, a szem- és orrbeli gyönyörök és gyomorbeli élvezetek színhelye, a hol volt gyep, volt pázsit, volt patak, volt fillagória, voltak utak és sétányok stb. „Szüleim kedves, kellemes, tréfáló, élcelő házigazdák valának s mint ilyeneknek, gyakran voltak látogatóik, következőleg a kert gyakran használtatott élvezetek helyéül. A gyermekek moralizálva s rendhez szoktatva valának s ha meg is taszítottak valakit, vagy meg is botlottak valamiben , de akadályul nem szolgáltak s azért a házi mulatságokban ők is részesülhettek. Atyám mint derék