Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 17 — minoritás, (minthogy ily esetekben még édes anyám is ellenzéket képezett,) de tekintélyét mindig újból megszilárditáj — mi pedig gyermekek, mert megtanultuk igy azon erényt, mely nélkül az ember mire sem vergődhetik, s melyet Alfieri, a hires olasz tragikus igy dicsőitett: „Pazienza virtu denominata Perche al asino accordata." „Még egy más gyakorlatot is kapcsolt áldott emlékű atyám nevelési módszeréhez. Tudniillik alkalmasint tetszett neki a nagyúri hintók eló'tt gyalogfutók jótüdejűsége s nagy lélekzetképessége, s mivel tudta, hogy ő mily nehezen futotta meg saját pályáját: tehát gyermekei képességét arra akarta képesiteni, hogy könnyebben futhassanak, só't hogy még akadályokon is keresztülugorhassanak és soha meg ne botoljanak. Akkor ugyan még nem létezett az angol pályáió-idomitás, de bizonyos, hogy a mint a zsidók képesek arra, hogy a lúd mája rendkivül nagyra növekedjék, épen úgy lehetett a régi előfutók tüdejét is képesiteni a hosszú lélekzésre s a futás kitartására; mivel pedig ez — miként a jokeyoknál — csak az étel kiszabása által eszközöltethetik, azért ezt apám gyermekeinél is alkalmazta. Akármiként legyen is a dolog, házánál szabály volt, hogy a mint a harmadik tál ételt kivitték s mielőtt a negyediket'behozták, mindannyi apró szentnek egyszerre föl kellett állania s kezet csókolva különböző kedvvel ugyan, de egymásután kimennie. Hogy mi volt az eredmény , ha ki nem mentek vagy késedéinieztek, azt egy alábbi pont adja elő. Angol szokás mellett ily szabály célirányos lehet, mert azok lakomája csak két tál ételből s pedig a javából áll, de az akkori magyar szokás más volt. Megjegyzendő az is, hogy mivel a harmadik tál többnyire zöldségből állott, ezért az áldott spiuát, a sárgarépa s legfőkép a podlupka gyűlöltetni s pedig igen 2