Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 13 — állítani, mert apám könyvtárában Richardson, Fielcling és más hasongyártmány — hézagosan bár, — de mégis a lelket nem veszélyeztető angolhoni ismeretségre mutattak; Beccaria „A bűnről és büntetésről" cimű könyve már merészebb vágtatással terheli apám uramat, mert ha a római hitnek szabad volt az ó-testamentomból átvett poklot polgárosítania s a bűnöst büntetnie, következőleg eretnekség ezt a fejedelmek hatalmában kétségbe vonni, és még vétkesebb: az ily elveket bárkinek is könyvtárában tartania. — Azonban még hagyján, ha az ilyes könyvek csodakép „Ex bibliotheca Johannis Mészáros" felirattal kérkedtek. De mit mondjon e sorok írója, mikép egyeztesse össze a köteles tiszteletet az igazsággal, és végre: mikép magyarázza azt, midőn „emtus iste liber" felírást lát okadatolt diplomatikai bizonyságu névalájegyzéssel egy oly bűnös, gyújtogató és gyilkos könyvön, a milyen például báró Hohlbach „System der Natur"-ja német fordításban1). Jó isten! fagy az ember vére, ütere vonaglik s borzad és reszket, hogy a XVIII. század végén, Magyarhonban, és mi több: Bács és Bodrogh egyesült megyékben ilyesmit talál! „Apám gyermekeinek nem volt íny ökre, hogy ekkor még az újabb nevelési rendszerek nem léteztek s ha létezett is valamely nevelési rendszer, az az átalános házi tekintélyen alapult. Midőn apámat a körülmények nevelték, akkor a jezsuiták uralkodtak s ezek tanai kifolyását bizonyosan érezte, midőn pedig József jutott az uralkodásra s alatta a gondolat bilincsei egyszerre letörtek s szabad röptöt nyertek, e jótétemény nem hatott sem oly gyorsan, sem oly messze, hogy honosaink az anyatejjel !) Hohlbach, e németeredetü író, Mirabeau kortársa, Condorcet barátja, a francia encyelopaedisták egyik kitünó'bbike — naturalista minden tekintetben.