Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 6 — hogy legidó'sb testvéreim elnevezésében némi helyes ösztön szerepelt, s ezt mutatja a családi névlajstrom, melyből annyi gyermek közt adatok hiányában szerencsétlenségemre csak némelyeket hozok fel, a kiket vagy ismertem, vagy a kik kevéssel azelőtt haltak meg, hogy fecsegni kezdettem. „A legelső gyermek Dániel névre kereszteltetett el, s ki ne ismerné Dániel prófétát! Ez ellen ép úgy nem lehetett kifogás, mint a második ellen, kit Erzsébetnek hívtak, mert ezen patróna, mint valóságos magyar szent, a családi életben is megőrizte védence teljes tisztaságát, s ezen patróna volt az, a ki férjétől is hasonló ártatlanságot követelt, mert ha ez szobájában más nővel beszélt hosszasabban egyedül, aggódását eltitkolni nem birta, a mit Montalembert elég épületesen mond el „Szent Erzsébet élete" leírásában. „Jöttek azután mások, mig a Lecsó született, s ez sem volt szerencsétlen becsempészés. Lecsót Sybilla követte , mely választás a bajai prózai életben oly elemet akart meghonosítani, mely oda sem nem illett, sem időszerű nem volt, mert az ó-bibliai tragicum személyesitőjének neve a számostagú családban a szomorúság és gyászhangok haladásának kerekét meg néni akadályozá. „Ezután Antal s erre Caritas következett s bár az elősoroltakból kitetszik, hogy e névválasztásokban sem rend, sem logica nem létezett, de a választásoknak mégis volt valami oka; midőn azonban rám került a sor, hol volt az ok? „A házi krónikában mit sem találtam, már azon okból sem, mert azt sohasem láttam egészében s bár sok könyv belső tábláján vagy a „Szegedi Kalendárjom" üres lapjain ide-oda jegyezve leiéin édes atyám gyermekei születési napjait, vagy a zápor- és jégesőt, mely vetéseit megrontá, avagy kedves paripájának, a Szárcsának