Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 5 — gyötörtetett annyit a szegény lelkész-helyettes. Hát ha még „Tristam Shandy" jutott volna kezébe! itt a Shandy-elvekből napnál világosabban tárult volna eléje, hogy először is miért maradt a derék lelkületű és ép kedélyű Tristam mindig zaklatott és kinzott lelkész, s másodszor: el nem kerülte volna ügyelmét, hogy a névadás nem oly közönbös valami, mint a hogy az erős szellemek hinni akarják. „Ha igaz, hogy van történészet, — (bár az nem valószinű, hogy igazságos és részrehajlatlan történészet is létezik, mert Hume szerint, ha háromfélekép olvassuk ugyanazon történetet, legfölebb azt tudjuk meg, hogy az esemény megtörtént, de azt nem, hogy valódilag miként,) tehát ha van történészet, akármilyen legyen is ez, addig is, míg jobbat nem lelünk, ebből kell a tényeket és eseményeket tanulnunk s igy a Shandy-történetből látni való volt, hogy a mint vannak közönbös nevek, ugy ominosusok is léteznek. A Jakab s Tamás például közönbös nevek, mert ezek közül mióta a világ áll, annyi volt a bolond mint a bölcs. Az András már roszabb név, a Vilmos jobb, a Miklós azonban egészen az ördögé. „Nem kell messzire mennünk, az igaz, hogy lássuk, mikép a társas élet felsőbb rétegeiben lehet valami nem erkölcs, mit a mindennapi ész és az alsóbb réteg annak tart s hogy a mi Magyarországban jó, például a disznóhússal terhelt töltött káposzta, az iszonyúság és rosz Damaszkusban. Ezért tán az angolországi elnevezések felfogása sem alkalmazható átalánosságban édes hazánkra, de mindenesetre tanulságosak s mert ilyenek, azért sajnálnom és siratnom kell magamat, hogy szüleim elnevezésemben nem voltak óvakodóbbak, mert tán a sors sok oly csapásától megóvandottak, melyeket most is érzek. „Egyébiránt későbbi testvéreim elnevezésében sem találok valami különös logikát, noha más részről ugy látszik,